A császár, aki a mezőgazdaság és az orvostudomány atyja is, bejárta az országot új gyógynövények után kutatva. Egy napon rosszul érezte magát, és úgy döntött, megpihen egy fa alatt. Megszomjazott, és szokás szerint vizet forralt. A fáról néhány levél belehullott a csészébe, de mégis megitta, ugyan kissé keserűnek, de gazdag ízűnek találta. Azonnal jobban lett és energikusnak érezte magát, így megszületett a tea, mint gyógyhatású ital.
A 17. század közepe előtt ez a titokzatos egzotikus ital teljesen ismeretlen volt az európaiak számára. A tea azonban gyors hódító útra indult a kontinensen és fogyasztása azóta is virágzik. Azokat, akik szkeptikusak voltak az itallal kapcsolatban, egyre jobban lenyűgözik a benne rejlő lehetőségek és az, hogy képes alkalmazkodni a jelenlegi trendekhez. Ezer és egy módja van a tea elkészítésének és fogyasztásának, melyek csak arra várnak, hogy felfedezzék őket.
A legjelentősebb termesztői Kína, Japán, India, Kenya, Tajvan, Srí Lanka, újabban pedig Ausztrália. Európában azonban az Azori-szigeteken kívül még sehol nem sikerült teát termeszteni. Legalábbis nem sokkal ezelőttig. Kishazánk szülöttje Varga Marianna, aki ma már Magyarország teanagykövete, csodás teakertjével rácáfol a szkeptikus hangokra. Kiváló minőségű termékeit, a Kamélia Kert általa termesztett teáit ma már a szakma is elismeri és mi, fogyasztók is örömmel kóstolhatjuk. Mariannát kérdeztük erről a különleges titulusról, a tea iránti szenvedélyéről és arról, hogyan is kezdett teatermesztésbe itt, a Kárpát-medencében, a Dunakanyarban, egy váci kis hegyen.
Mit jelent a teanagykövet titulus?
– Egy holland teanemesítő kertész adta ezt a címet, aki Európa-szerte keresett teanagyköveteket, azzal a céllal, hogy kipróbáljuk az általa nemesített hidegtűrő teacserjét a saját országunkban, és tapasztalatokat gyűjtsünk. Mivel én nemcsak teaszakértő, hanem kertészmérnök is vagyok, tehát értem a növényt, ami a csésze mögött van, engem keresett meg Magyarországról, én pedig örömmel vállaltam ezt az izgalmas feladatot.
Hogyan lesz valakiből teaszakértő? Mi az eredeti végzettsége és hogyan talált rá a teára, honnan jött a magyar teatermesztés ötlete?
– Okleveles kertészmérnökként végeztem a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen, és a tea sokáig csak hobbi volt számomra. Aztán úgy hozta az élet, hogy néhány évre Angliába, Londonba költöztem a férjemmel, és szakmai szemmel ott találkoztam először teával, teázással. Hat évet dolgoztam végül Londonban ezen a területen, és a teaszakértői képesítésemet is ott szereztem.
Mit szólt a környezete a hazánkban nem szokványos kezdeményezéshez?
– Eleinte szokatlannak találta a környezetem, kaptam negatív kritikákat is, még szakmabelitől is. De engem sosem tartott vissza az, hogy mit gondolnak mások. Tudtam, hogy mit akarok, és meg is valósítottam.
Kezdetben milyen nehézségek adódtak?
– Az volt a legnehezebb, hogy sötétben tapogatóztam. Semmilyen adatot, feljegyzést nem találtam arról, hová, milyen területre ültettek korábban teát, és mi lett az eredménye. Pedig tudtommal az ’50–60-as években teacserjék is kerültek Magyarországra, de semmit nem tudunk arról, mi történt ezekkel. Tehát teljesen egyedül kellett mindent megtapasztalnom, kikísérleteznem. Sőt, a mai napig, 4 év után is még sok tényezővel kísérletezem, ami a termesztéstechnológiát illeti.
Milyen a fogadtatása?
– Ma már sokan szeretik a teakertet, jönnek a látogatók, és a szakma is elismer. Sokszor hívnak előadást tartani, oktatok is a régi egyetememen, illetve, amire még büszke vagyok, hogy a munkásságom, kísérleteim miatt 2020-ban az Év agrárembere díjra jelöltek, ahol a döntősök között végeztem. Idén pedig bekerültem a Britishpedia-Magyarország sikeres személyiségei enciklopédiába, ami szintén nagyon megtisztelő számomra.
