Kockázatértékelés, riasztás
Az élelmiszerbiztonsági rendszer működését a gyakorlatban leginkább a termékvisszahívások teszik láthatóvá. 2025 végén és 2026 elején több országot érintő visszahívást indítottak bizonyos csecsemőtápszerek esetében, miután egyes tételekben egy baktérium által termelt toxin jelenlétét mutatták ki. A hatóságok gyors intézkedésekkel vonták ki a termékeket a forgalomból, és a vizsgálatok szerint a kitettség kockázata a visszahívásoknak köszönhetően gyorsan csökkent. Az ilyen esetek jól mutatják, hogy az európai élelmiszerbiztonsági rendszer a nyomon követhetőségre és a gyors riasztási mechanizmusokra épül.
A bejelentések között a növényvédőszer-maradékokkal kapcsolatos problémák és az importált élelmiszerek határ-visszautasításai szerepeltek a leggyakrabban. A szakértők szerint a növekvő szám nem feltétlenül romló élelmiszerbiztonságot jelez, hanem inkább azt, hogy az ellenőrzési rendszer egyre érzékenyebben működik.
Ebben a rendszerben az EFSA szerepe tudatosan „egy lépéssel hátrébb” helyezkedik el. A hatóság nem szabályokat alkot, és nem is a helyszíni ellenőrzéseket végzi, hanem független tudományos kockázatértékeléssel támogatja az uniós és a tagállami döntéshozókat. A felmérés szerint egyre többen érzékelik ezt a felépítést, és – legalább nagy vonalaiban – össze tudják kapcsolni a szabályozás meglétét azzal, hogy a kockázatok megítélésében tudósok adnak szakmai támpontot.
Az EFSA ezért egyre tudatosabban támaszkodik a viselkedési és társadalomtudományokra is. Joana Sousa Lourenco szerint a rendszeres felmérések – például az Eurobarometer – mellett online kísérleteket, kvalitatív kutatásokat és a közösségi média diskurzusának elemzését is alkalmazzák. „Így jobban megérthetjük, mely kockázatok ragadják meg az emberek figyelmét, hol alakulnak ki félreértések, és hogyan lehet a bonyolult fogalmakat a mindennapi vásárlók számára is érthetően elmagyarázni.”
Országonként eltérő szempontok
Bár az EU-s átlagok egységes képet adnak, a „mi a legfontosabb?” kérdésre adott válaszok országonként látványosan eltérnek. A 2025-ös felmérés szerint a költség 20 tagállamban az első számú tényező – vagyis a pénztárca a kontinens nagy részén valóban mindent visz.
A leginkább árérzékeny országok közül kiemelkedik Lettország és Csehország (mindkettőben 76% említi kulcstényezőként a költséget), valamint Ciprus (74%). Ezekben az országokban a gazdasági szempont látványosan az EU-átlag felett van. Ugyanakkor Olaszországban (55%) és Romániában (51%) az élelmiszerbiztonság a legfontosabb szempont – az elsőben ráadásul az eredettel holtversenyben. Az eredet szerepe sem egységes. Három tagállamban kifejezetten ez a döntő tényező, Szlovéniában (66%), Luxemburgban (59%) és Olaszországban (55%). Ez arra utal, hogy az eredet nem pusztán információ, hanem sok helyen a minőségérzet, a hagyomány és a megbízhatóság kódja is.
