Ugyanakkor az ár (53%) és az élelmiszerbiztonság (49%) is szorosan követi ezt a szempontot, vagyis a döntésekben a gazdasági megfontolások és a biztonság iránti elvárás is erősen jelen van. Az élelmiszerbiztonsági aggodalmak terén is látszik egy jellegzetes hazai hangsúly, ugyanis a felmérés szerint a magyar válaszadók 46 százaléka az élel­mi­szer­­­adalékanyagokat tartja az egyik legnagyobb kockázatnak, ami az egyik legmagasabb arány az Európai Unióban. Emellett a magyar fogyasztók nagy része hallott a növényvédőszer-maradékok, az antibiotikum-maradványok vagy a mikroműanyagok veszélyeiről is, ami azt mutatja, hogy az élelmiszerbiztonsági témák a hazai közbeszédben is egyre láthatóbbá válnak.

A számok összességében arra utalnak, hogy hazánkban az íz és az élvezeti szempont erősen jelen van a vásárlási döntésekben, miközben az összetevők és az élelmiszerbiztonsági kockázatok iránti érzékenység is viszonylag magas.

Joana Sousa Lourenco arra is felhívja a figyelmet, hogy a felmérésben az anyagi nehézségekkel élők kevésbé hallottak a vizsgált élelmiszerbiztonsági témák jelentős részéről – ami sérülékenyebbé teheti őket, ha gyors tájékozódásra lenne szükség (például visszahívások idején). Ez kommunikációs és közegészségügyi szempontból is fontos, mert a tájékozottság maga is egyenlőtlenségi tényezővé válhat.

Végül a bizalomról szóló adatok mintegy összegzik a felmérés tanulságait. Ha a fogyasztók leginkább az orvosoknak és a tudósoknak hisznek, az azt jelzi, hogy az élelmiszerkockázatok megítélésében továbbra is a hitelesség és a független szakértelem a legfontosabb alap. Az ár egyre nagyobb súlyt kap, az íz továbbra is meghatározó, az eredet sok helyen identitáskérdés – a biztonság azonban az a közös minimum, amelyet a többség elvár, és amelyhez az egész rendszert mérik.