A tavaszi időszakban a fertőzések kialakulásának különösen kedvez a levegő magas páratartalma, a több óráig tartó levélfelületi nedvesség és az 5 °C feletti hőmérséklet. A betegségre fogékony fajtákat csak többszöri permetezéssel lehet eredményesen megvédeni.

Az almafalisztharmat az alma régóta ismert egyik legjelentősebb betegsége. A betegség okozója, a Podosphaera leucotricha nevű gomba gazdaspecifikus, vagyis az almán kívül ritkán még körtén, birsen, esetleg naspolyán fordulhat elő. A betegség következtében a fák évről évre gyengülnek, ezáltal termésük is csökken. A gyümölcsök hálózatos parásodása minőségcsökkenést okoz. A kórokozó által megfertőzött rügyek és hajtásrészek már a tél folyamán felismerhetők, mivel matt színűek, fejletlennek látszanak és egy részük el is szárad. A fogékony fajtákon (Jonagold, Idared) a frissen kihajtott, különösen a hajtáscsúcs körüli leveleken és virágokon megjelenésük után azonnal lisztszerű bevonat látható. Ezek a levelek később visszamaradnak a fejlődésben, szélüktől befelé száradni kezdenek, majd elhalnak. A fertőzött hajtáscsúcsok deformálódnak, növekedésük lassul. Tavasztól kezdve a másodlagos fertőzések következtében mind több, addig egészséges levél és hajtáscsúcs fertőződik meg. Felületüket vastagon fedi a gomba jellegzetes fehér, vastag, lisztes bevonata.

Új növények ültetésekor lehetőleg a betegségre kevésbe fogékony fajtákat válasszunk. A nyugalmi időszakban végzett metszés különös figyelmet igényel. Metszéskor a beteg vesszőket, a feslett csúcsrügyeket távolítsuk el. A kémiai védekezést tavasszal a lemosó permetezéssel érdemes kezdeni. A lisztharmat elleni védekezéshez főleg tavasszal, rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként lehet szükség permetezésre, felszívódó készítményekre alapozva, szerrotáció alkalmazásával a rezisztencia kialakulásának megelőzése érdekében. A kora tavaszi permetezések célja a beteg rügyekből induló elsődleges (primer) fertőzések csökkentése és ezáltal az egészséges hajtások megfertőződésének megakadályozása a sziromhullás utáni időszakban. A betegség ellen már nagyon jó toleráns és rezisztens fajták állnak a gazdák rendelkezésére, ami jelentősen megkönnyíti a kórokozó elleni védekezést. A lisztharmat megelőzésére hatásos, elemi ként tartalmazó készítmények őszi kijuttatása sikeresen gyérítheti az áttelelő képletek mennyiségét.

Mivel a ventúriás varasodás és a lisztharmat általában együttesen fordul elő, leggazdaságosabb, ha egyszerre védekezünk a két betegség ellen.

A tűzelhalás (erviniás betegség) az alma legsúlyosabb gazdasági és védekezéstechnológiai problémát jelentő betegsége, aminek kórokozója az Erwinia amylovora nevű baktérium. Ha virágzáskor meleg (17,5 °C feletti átlaghőmérséklet) és csapadékos az időjárás, a fertőzés veszélye megnő. A száraz időjárás viszont megállítja a betegség gyors terjedését. A gyümölcsfák közül a legfőbb gazdanövénye a körte, az alma, a birs és a naspolya. Az egyes fajok és fajták fogékonysága eltérő. Almafajták közül a Jonathan, az Idared és a Gloster mondható fogékonynak a tűzelhalásra. Alma esetében az alanyválasztásnak is nagy szerepe van: a törpe és a félig törpe alanyokra oltott gyümölcsfák sokkal fogékonyabbak a betegségre.

A hajtások néhol jellegzetesen begörbülve elszáradnak, a háncsszövet ezeknél a hajtásoknál barnává válik. A fertőzés következtében az idősebb részeken rákos sebek keletkeznek, amelyeken kedvezőtlen időjárás esetén a kórokozó „inaktív állapotban” több évig is fennmaradhat.

A baktérium a fertőzött kéregszövetekben telel át, tehát a legfontosabb fertőzési forrás a fás részek rákos sebein termelődő baktériumnyálka. Bár a gyümölcsfák a virágzás időszakában a legfogékonyabbak a betegségre, a fertőzés veszélye az intenzív hajtásnövekedés végéig fennáll.

A tűzelhalás a legnehezebben leküzdhető betegségek közé tartozik, ezért a védekezés célja a fertőzés megelőzése. Ennek érdekében megelőző jelleggel, rügyfakadástól a zöldbimbós állapot végéig réztartalmú készítményekkel (pl. Astra rézoxiklorid), a virágzás idején fellépő járvány esetén egy-két alkalommal Aliette 80 WP-vel védekezhetünk. A tűzelhalás ellen használható az Aureobasidium pullulans hatóanyagú biológiai gombaölő szer is. Ez a mikroszkopikus gomba a kezelt növény egészén megtelepszik, elfedve azokat a behatolási helyeket, amiken keresztül a baktérium megtalálhatná az utat a gazdanövénybe. Erős fertőzési kockázat esetén a növényvédő szer akár három alkalommal, 2-7 napos eltéréssel használható. A biztos védelem érdekében törekedni kell a kezelt részek teljes és egyenletes permetlé-fedettségére.

Mivel a kórt a szívogató rovarok (pl. levéltetvek) is terjesztik, a fertőzési időszakokban ellenük is fokozottan védekezzünk. Alapvető követelmény, hogy szaporításra, illetve ültetésre csak fertőzésmentes anyagot (szemzőhajtás, alany, oltvány) használjunk.