Egyszer virágzó „vadrózsák”

Az egyszer virágzó park-, bokor- és kúszórózsákat három-ötévente ifjítjuk meg úgy, hogy az elöregedett hosszú ága(ka)t tőből eltávolítjuk. Ide tartoznak a nálunk viszonylag kevésbé ismert ún. rambler rózsák is, amelyek szokatlanul magasra, 4-6 méterre is felkúsznak, hajtásrendszerük vékony, hajlékony, lassan fásodó. A kúszórózsáknál a tisztító metszés után a további felesleges vesszőket is mellőzzük, a felső, túl hosszú másodrendű elágazásokat a kívánt hosszúságra rövidítjük, majd ezeket a támrendszerhez – többnyire ívesen hajlítva – rögzítjük. Metszés előtt minden kúszórózsát célszerű a támrendszerről lebontani.

Többször virágzó kúszó- és parkrózsák

A bokor-, illetve parkrózsáknál mindig 3-5 vázágat hagyjunk, hogy a szellős bokron a többszöri nyílás virágai jól érvényesüljenek. Az elöregedett, többször elágazott gallyakat három-négyévente tőben vágjuk ki ágvágó ollóval, megfiatalítván a töveket. Tavasszal a hosszú vesszőket egyharmad-egynegyedre (kb. 20 cm-re) kurtítsuk meg, a megmaradó oldalelágazásokon pedig 3-5 rügyet hagyjunk.

A kúszórózsákat a tisztító metszésen túl nem kell különösebben metszeni. Megfiatalításuk három-négyévente történik, az elöregedett virágtartó vázat (gally) tőből kivágjuk. Az időközben kinevelt fiatalabb ágakat és az egyéves hosszú vesszőket a támhoz rögzítjük. Oszlophoz célszerű a hajtásrendszert csigavonalban rögzíteni, falakhoz és más támrendszerhez pedig ívesen felkötni, hogy minél nagyobb felületen pompázzanak a virágok.

Az ún. csüngő rózsák (amelyek tulajdonképpen magasra oltott kúszórózsák) a tisztogató metszésen túl nem igényelnek különösebb metszést.

A teahibrid vagy vágórózsáknál a cél a minél nagyobb, szebb virág megjelenése hosszú száron, hogy alkalmas legyen vázadísznek. Ennek érdekében az idős, felmagasodott ágakat az alsóbb állású egyéves vesszőkig távolítsuk el úgy, hogy erősségtől függően 3-4, illetve 5-6 vessző maradjon, ami biztosítja a bokor optimális formáját. Vesszőnként hagyjunk 3-5 rügyet, de a vágási magasság lehetőleg maradjon 40 cm alatt.

Ágyásrózsáknál az elöregedett gallyak eltávolítása után 3-5 vesszőt hagyunk, vesszőnként 3-5 rüggyel. Ha ezek csoportban vannak, ügyeljünk arra, hogy a vágás magassága 20-40 cm között maradjon, különben nem lesz egyenletes a nyári virágfelület.

Törperózsák esetén a vágási magasság 10-15 cm, s nem kell a rügyeket megszámolni. A túl gyenge (fejletlen, vékony, rövid stb.) vesszőket tőből távolítsuk el.

A talajtakaró rózsák nagyobb felületeket borítanak be, kevés gondozást igényelnek, ezért ezeket nem metsszük évente. Négy-ötévente radikálisan, körülbelül 30 cm magasságot (3-6 rügyet) hagyva, sövényvágó ollóval állhatunk neki a megfiatalításuknak. A sövényrózsák a sövényforma megtartása mellett csak tisztító metszésben részesülnek.

A törzses rózsák (rózsafák) koronáját képező vesszőket 20 centire (kb. ollónyira) vágjuk vissza, a fajtától és a célkitűzéstől függően. 3-6 rügynél többet ne hagyjunk vesszőnként, és ezek is egyenletesen, kiegyensúlyozottan (körkörösen) helyezkedjenek el, mert a túl terjengős korona könnyen törhet. A túlkoros, elhanyagolt rózsákat ne akarjuk azonnal, egy csapásra megfiatalítani, hanem fokozatosan, két-három év alatt.

A metszéssel egybekötve

Megmetszett rózsáinkat még fakadás előtt érdemes rézkénes, olajos lemosóval permetezni, különösen, ha az előző évben lisztharmatot, csillagrozsdát vagy levéltetűt észleltünk. A metszés előtt a rózsatövek kupacainak lebontása ideális alkalom rá, hogy érett komposztot szórjunk a rózsatövek köré – legalább 10 kg/m2 mennyiségben, és erre terítsük rá a kupacok földjét –, vagy más módon gondoskodjunk a tápanyag-utánpótlásról, mert a gazdag virágzáshoz bőséges tápanyagmennyiség is szükséges.

Dr. Klincsek Pál