Nyugat-Európában, és egyre inkább Magyarországon is terjed az a szemlélet, amelyben a hagyományos haszonállatok új, személyesebb szerepet kapnak. Dr. Pongrácz Péter etológussal és Anni Jääskeläinen finn állatviselkedés-­kutatóval igyekeztünk megérteni, mi áll e jelenség hátterében, mennyiben divatról vagy mélyebb szemléletváltásról van szó, és hogyan alakul át mindeközben az ember és állat közötti kapcsolat.

Az ember és az élőlények közötti kapcsolat régóta vizsgált jelenség, amelyet sokan a „biofília” fogalmával írnak le. Dr. Pongrácz Péter etológus szerint „minden emberi kultúrában megfigyelhető, hogy szeretjük olyan élőlényekkel körülvenni magunkat, amelyeknek a legfőbb haszna egyszerűen az, hogy a társaink”. E mélyen gyökeredző igény mentén vált a kutya és a macska évszázadok során kifejezetten emberközpontú társállattá.

Ezeknek az állatoknak a gondozása sok gazda számára önmagában örömforrás, jelenlétük pedig különleges viselkedésükön és életmódjukon keresztül a biológia világát hozza egészen közel az emberhez – ez pedig sokszor már önmagában is bőséges jutalom.

Ebből a nézőpontból egyáltalán nem meglepő, hogy egyes hagyományosan haszonállatként tartott fajok ma már kedvencként is megjelennek. Az etológus szerint „biológiai szempontból nincs a kutyánál és a macskánál ideálisabb társállat”, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a házi sertések és a baromfi évezredek óta az ember közvetlen közelében élnek. Ennek köszönhetően alapvetően kevésbé agresszívek és félénkek, mint vadon élő rokonaik, könnyebben alkalmazkodnak az ember jelenlétéhez, és jobban tűrik, adott esetben igénylik a törődést. Mindez arra utal, hogy az emberekben megvan az igény arra, hogy a jól ismert kutya–macska páros mellett más háziállatfajokkal is társas kapcsolatot alakítsanak ki.

Divat vagy szimpátia?

Mennyire tekinthető mindez egyszerű divathóbortnak, és mennyiben utal mélyebb társadalmi változásra? Az etológus szerint a két tényező ma egyértelműen együtt van jelen. Jól érzékelhető az utánzás ereje, elég csak a filmekre, híradásokra vagy a közösségi médiára gondolni, ahol egy-egy különleges állat pillanatok alatt inspirációvá válhat mások számára.

„Minden híradás, akár egy etológiai kutatás eredménye is divatot generálhat” – jegyzi meg, utalva arra, hogy ma már nemcsak a törpemalacok, hanem az alpakák vagy a hobbicélú lótartás is divatossá vált, elsősorban a tehetősebb rétegek körében. A közösségi felületeken ráadásul egyre gyakrabban bukkannak fel hírességek is különleges kedvenceikkel – papagájjal a vállukon vagy malaccal pórázon –, ami tovább erősíti a kíváncsiságot és az utánzási kedvet.