A hideg ellen elméletileg lehetett volna védekezni, de a pára hiánya és az aszály kombinációja miatt a fagyvédelem sok helyen mégis kudarcot vallott. Az idei évben a hideg és a szárazság kombinációja vált a fő ellenféllé.
Április 7–9. között hajnalban a hőmérők sok helyen enyhének mondható, -2 és -4 Celsius-fok közötti lehűlést mutattak az ültetvényekben.

Ennek ellenére jelentős fagykárról számolnak be a gazdák, különösen az alma és a korai csonthéjasok esetében. Megpróbáljuk körbejárni, hogy miért bizonyultak hatástalannak a hagyományos védekezési módszerek. A terméskiesés felmérése jelenleg is tart, de az már most látható, hogy számottevő veszteség érte az éppen teljes virágzásban lévő gyümölcsültetvényeket, nem beszélve azokról a területekről, ahol a hőmérő higanyszála tovább süllyedt, és meg sem állt egészen mínusz 7 Celsius-fokig.

Hiányzik a pára

Elgondolkodtató Csizmadia György, az Alba Fructus ügyvezetője, gyümölcstermelő felvetése, hogy miért pusztul el a termés egy olyan hőmérsékleten, amit a szakkönyvek szerint még bírnia kellene. A választ a fizika és a növényélettan közös metszetében találta meg. A szakirodalom szerint különbséget kell tenni nedves és száraz hőmérséklet között.

A meteorológia által jelzett -2,38 Celsius-fok az úgynevezett száraz hőmérséklet. Ha a levegő relatív páratartalma alacsony, a növény felületéről megindul a párolgás. Ez a folyamat hűti a szövetet. Ha a páratartalom 40-50 százalék körüli, a növény felülete akár 2,5-3 Celsius-fokkal hidegebb lehet, mint a mért léghőmérséklet. Tehát a -2,4 Celsius-fok a virág számára valójában -5 Celsius-fokkal egyenértékű sokk volt.

Ez a látens hő mikroszkopikus szinten „fűti” a virágot, és 0 Celsius-fokon tartja a szövetet mindaddig, amíg a jégréteg ki nem alakul rajta. Száraz fagy esetén viszont elmarad a dérképződés, nincs védőpáncél és nincs felszabaduló hő. A fagy azonnal és mélyen hatol a sejtek közé, és fagyás közben kiszárítja a sejteket. Amikor a sejtek közötti járatokban megfagy a víz, az ozmotikus nyomás kiszívja a vizet a sejtek belsejéből.

Aszályban, amikor a levegő is száraz, a növény eleve vízhiánnyal küzd. A sejt nem tudja rugalmasan kezelni a vízvesztést, a sejtmembrán megreped. Csizmadia György szerint az elsőre feltételezett 98 százalékos kár oka, hogy a bibe nemcsak megfagyott, hanem a száraz levegő kiszívta belőle az életet még a fagyás előtt/alatt.

A fagyvédő készítmények úgy működnek, mint a fagyálló: növelik a sejtnedv sűrűségét, így az alacsonyabb ponton fagy meg. Ezek a szerek feltételezik, hogy a növény sejtjei turgor állapotban vannak (telve vannak vízzel). Aszályban a növény anyagcseréje lassú, a keringése nem szállítja hatékonyan ezeket az anyagokat a virág legérzékenyebb részeibe, például a bibéhez.

A harmatponttáblázatok szerint, ha a levegő száraz, a fagyás sokkal korábban megkezdődik a felületeken. A szakember példája szerint a +2 Celsius-fok léghőmérsékletnél, ha a páratartalom csak 30 százalék, a párolgási hűtés miatt a virág felülete már -1 Celsius-fokos! Így könnyen összejön a 7-8 órás fagyos időtartam, mert a növény már akkor fagyott, amikor a hőmérő még pluszt mutatott.

Segítségünkre lehet vízhiány esetén a párásítás, a sorközök áztatása, amely a páratartalom növelésével mérsékli a fagykárt. Hosszú távon pedig a fajtaválasztás jelenthet megoldást a késői virágzású, jobb fagyérzékenységi küszöbbel rendelkező fajták telepítésével.