– Legeltetési gyakorlatunkhoz sok inspirációt merítünk a holisztikus menedzsment területéről (Allan Savory) és a total grazing (Jaime Elizondo) legeltetési irányzatból. E szemléleteknek köszönhetően jutottunk közös nevezőre a természetvédelemmel. A koncepciónk segítségével bemutathattuk, hogy a védett fajok hogyan kaphatnak kiemelt szerepet a birtokhasználatunk során; hogyan tudjuk tervezett legeltetéssel elkerülni, hogy a marháink túllegeljék, degradálják a természetvédelem szemszögéből értékes élőhelyeket, vagy korlátozzák egyes érzékeny fajok szaporodási tevékenységét. A birtok monitorozásában biológusok, természetvédelmi szakemberek jelenleg is aktívan részt vesznek. Fontos kiemelni, hogy hosszú távú együttműködésre törekedtünk, szem előtt tartva a közös szakmai fejlődést. 2024-ben Grassland modellfarmmá váltunk, amely keretében gazdálkodók, illetve hatósági szakemberek szemléletformálását támogatjuk. Partnergazdasága vagyunk az ausztrál Regrarians és az amerikai Real Wealth Ranching szervezeteknek, melyek nemzetközi szinten a regeneratív gazdálkodás meghatározó szakmai iránymutatói. Ausztrál mentorunk, Darren J. Doherty (Regrarians), akinek fő területe a birtok- és gazdaságtervezés, míg Jaime Elizondo (Real Wealth Ranching) elsősorban a legeltetési és tenyésztési kérdések tekintetében osztja meg tudását.
A regeneratív megközelítés hatásai
A regeneratív legeltetési rendszer előnyei közé tartozik, hogy ugyanakkora területen több állatot tarthatunk, egyre sűrűbb, gazdagabb vegetációnk lesz, míg maguk az állatok egy sajátos vevőkör igényeit szolgálják ki, így a haszon is jelentősebb. Egészségesebb állatokat lehet nevelni, és az állatorvosi költségek is alacsonyabb szinten tarthatóak. A rendszer jelentős előnye mégis az, hogy nagymértékben tudnak alkalmazkodni környezetükhöz, függetlenedni a takarmányáraktól, valamint a legeltetésük kevésbé van kitéve a szélsőséges időjárási körülmények negatív hatásainak.
A DEDES projekt egyik szakmai célkitűzése a regeneratív gyakorlatok természetvédelmi célú alkalmazhatóságának bemutatása. Ezen törekvések közé tartozik a nyertes BestBelt pályázat, amelynek keretében az Őrségi Nemzeti Parkkal és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal karöltve valósították meg élőhelyfejlesztési munkálatokat a birtokon.
A regeneratív legeltetés ismérveiről szólva a tulajdonos elmondta: az egyik legfontosabb célkitűzés a talajvédelem. Igyekeznek elkerülni a területek túllegeltetését, a taposást, vagyis az állatállomány mozgatása előre megtervezett módon történik annak érdekében, hogy a gyors legelőváltásoknak köszönhetően minél csekélyebb legyen a talaj számára kedvezőtlen állati jelenlét. A DEDES projekt által követett total grazing irányzat törekszik az állatok egyenletes legelésére, trágyázására, majd a szükséges pihentetés biztosítására. A kisebb szakaszokban az állatok a vegetáció akár 90 százalékát is hasznosítják, így hosszabb pihentetések biztosíthatók a nem legelt területeken, mint a szelektív legeltetési irányzatok mellett, ahol a vegetáció 20-40 százalékát hátrahagyva gyorsabban körbeér a gulya a birtokon. Ez a fajta hatékonyság a legelőn teljesítményalapú szelekciót igényel, melynek hiányában csak kiegészítő takarmányozással tartható meg az állatok jó kondíciója nem szelektív legeltetés mellett. Amennyiben a legelő minősége már nem teszi lehetővé az állatok jó kondíciójának megőrzését, dönteni kell a szelektívebb legeltetés vagy kiegészítő takarmányozás között. Szelektív legeltetés mellett a total grazing gyakorlata a tisztító kaszálás, a le nem legelt növényfajok terjedésének megakadályozása céljából. Minden esetben szem előtt kell tartani, hogy az állomány ne tartózkodjon túl sok ideig ugyanabban a szakaszban ahhoz, hogy lehetőség adódjon a lelegelt vegetáció friss hajtásainak visszalegelésére. Hatékony legelőhasználat mellett a hosszan pihentetett területek segítik a talaj és a biodiverzitás javulását.
A talajvédelem mellett az állatjólét is szempont
Prioritás a talajvédelem, de a húsmarhák szempontjából is számos kedvező hatás kiemelhető. A szakaszos legeltetéssel igyekeznek folyamatos mozgásban tartani az állományukat. Amikor új szakaszba kerülnek az állataik, egy vegetációs szempontból diverz, fajgazdag területre hajtják őket, ahol fennáll az a higiénikus környezet, amely állategészségügyi szempontból is mérvadó. A folyamatos szakaszváltásoknak köszönhetően – gazdatest hiányában – például jobban megszakad a parazitaciklus, így jobban elkerülhető a féregtelenítés is: immár több mint négy éve nem történt náluk állományszintű parazitamentesítés. Problémát jelent azonban, ha a szakaszolás megáll, és huzamosabb ideig egy legelőn tartózkodnak az állatok, mert így a változatos étrend csorbul.
Az állatok ridegtartásban élnek, így felmerül a kérdés, hogyan változik ilyen körülmények között a hústermelésük, esetlegesen küllemük, viselkedésük. A több mint tíz éve vásárolt szarvasmarha-alapállomány hagyományos, pontosabban konvencionális rendszerből származik, és már az első utódok, a második generáció viselkedése is megváltozott – már ami az életrevalóságot, bátorságot, alkalmazkodóképességet illeti.
