A kőrisrontó karcsúdíszbogár lárvái a fa szíjácsában és kambiumában rágott, jellegzetes S alakú járataikkal akadályozzák a tápanyagszállítást. A károsítás következtében a kéreg gyakran 5-10 centiméteres hasadékokkal repedezik, a korona felső része ritkulni és sárgulni kezd, az ágak elhalnak, a törzsön pedig kényszerhajtások jelennek meg. A fertőzés jellemzően a korona felső részében indul, és 2-4 éven belül a fa pusztulásához vezethet.

Az imágók mérete változó, kb. 8,5-14 mm hosszúak, a nőstények általában nagyobbak a hímeknél. Fémes zöld színűek és orsó alakúak, hasonlítanak több, nálunk is honos Agrilus-fajra. A nappali órákban, a napsütötte helyeken aktívabbak. A tápnövény leveleit, leveleinek szélét szabálytalanul rágva táplálkoznak. A nőstény imágók a törzsek alsó harmadára rakják le petéiket, egyesével a kéregre, kéregrepedésekre. A lárvák hosszú, kígyózó, lassan szélesedő S alakú járatait barnás ürülék és rágcsálék tölti ki. A kifejlett lárvák a felszínhez közel bábozódnak, majd 3-4 milliméteres, D alakú kirepülési nyíláson hagyják el a törzset. A kirepülési nyílás alakja általában jellemző a díszbogarakra.

Nemzetközi áruforgalom

A kőrisrontó karcsúdíszbogarat az Európai Unió (EU) területén hivatalosan még nem azonosították, azonban jelenléte a közvetlen közelségben már igazolt.

Kijev és a magyarországi záhonyi közúti határátkelő közötti távolság megközelítőleg 800 kilométer. A záhonyi határ­átkelőhely kulcsszerepet tölt be az Ukrajnából érkező áruk és faanyagok Európába léptetésében, különös tekintettel arra, hogy a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború következtében átalakult áruforgalom, főként a vasúti és közúti szállítmányozás fokozott növényegészségügyi kockázatot jelent.

A károsító korai észlelését nagyon nehezíti, hogy a kezdeti tünetek könnyen összetéveszthetők az aszály vagy a kőris­pusztító gomba miatti károsodással. A vizuális ellenőrzés önmagában ritkán elegendő, ezért a kockázatalapú felderítés során feromoncsapdák és csalogatófák alkalmazása is indokolt.