Mint elhangzott, a víz és a klímakockázat szorosan összefügg, de vajon mi a jó irány, és van-e puffer a rendszerben?
Földesi László, a hódmezővásárhelyi Róna Mezőgazdasági és Szolgáltató Kft. ügyvezetője kis bemutatkozással kezdte a válaszadást. A 4000 hektáros szántón gazdálkodó, 950 tejelő tehenészetet – és szaporulatát – felügyelő gazdaság területeiből 700 hektár öntözhető,a min csemegekukoricát, zöldborsót termesztenek. A szakember elmondta, már az ötödik aszályos évet élik, emberemlékezet óta ilyen kihívással nem kellett nézniük.
A szakember kiemelte, hogy rendszerben kell gondolkodni, ami egy 4000 hektáros gazdaságnál nem történik meg egyik pillanatról a másikra.
Ugyan tíz éve már nem szántanak – ahol a talajélet megóvása volt az egyik cél –, de nem elég csak áttérni a forgatás nélküli talajművelésre. Ráadásul az is fejtörést okoz, hogy területeik 60 kilométeres körzetben helyezkednek el. Fontosnak tartják a menteszám csökkentését, minél kevesebb bolygatást, taposást szenvedjenek el a talajaik, de ugyanígy átgondolást igényel a vetésforgó is, amit viszont a piac erősen befolyásol. Egy viszont kezd kirajzolódni, elsősorban az őszi vetésű növények irányába tolódnak, amelyekkel nagyobb biztonsággal tudnak dolgozni. A szárazság miatt három éve nem vetnek lucernát, helyette viszont új takarmánynövények jelentek meg, mint például az olaszperje, de jött az ősziborsó és a len is. Egy biztos – hívta fel a figyelmet az ügyvezető – a takarmányellátás biztonságát csak az öntözött területek növelésével lehet biztosítani.
„Minél kötöttebb a talaj, annál sérülékenyebb”- mutatott rá Hupuczi Júlia, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági karának docense hozzátéve, okszerű talajművelést a nedvességtartalom meghatározása alapján lehet elvégezni.
S, ne lepődjünk meg, a talajszelvényben látható vízszintes repedés nem az anyag sajátossága, hanem bajt jelez.
A talaj degradációja gyakran már jóval azelőtt elkezdődik, hogy a felszínen bármi látványos jele lenne: a túl intenzív művelés, a szervesanyag-utánpótlás hiánya és a talajélet visszaszorulása lassan megbontja a talajszerkezetet. A biológiai aktivitás csökkenése, a pórusrendszer átalakulása és a szerkezet romlása egy idő után fizikai problémákban jelenik meg – tömörödésben, romló vízbeszivárgásban vagy erózióban. Ahogy a főiskolai docens felhívta a figyelmet, „vassal” nem lehet víztartó réteget építeni. Talaj és nem növényközpontúvá kellene változtatni a mezőgazdasági termelést.
