A docens szerint a modern mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a túlművelés. A rendszeresen bolygatott talaj felső rétege idővel lisztszerűvé válik, szerkezete szétesik, és amikor vizet kap – akár csapadék, akár öntözés formájában –, a finom részecskék lefelé mosódnak, majd a nehéz gépek terhelése alatt egyre vastagodó, tömör rétegeket alakítanak ki. Ezek a rétegek akadályozzák a víz beszivárgását és a gyökerek fejlődését, miközben a probléma sokáig láthatatlan marad.
Fontos az öntözés szerepe, de legjobb lenne ha a vizet alulról lehetne pótolni, ám az elmúlt időszakban kritikus mélységbe került a talajvízszint.
Sok gazdálkodó abban bízik, hogy ha felhagy a forgatással, a talaj automatikusan regenerálódik, de Hupuczi szerint ez tévedés. A változtatás tudatos, hosszú távú folyamat kell legyen, amelyhez tanulás, megfigyelés és rendszerszintű gondolkodás szükséges. Maga a talajművelés önmagában nem képes regenerálni a talajt. A jó szerkezet kialakulásához élő gyökerekre, mikroorganizmusokra és szerves anyagra van szükség.
Az öntözési lehetőségeket elemezve Máriás Ferenc, az Agroázis Cégcsoport projektigazgatója elmondta, középtávon az engedélyezési eljárások lazítására lenne szükség. Ahol rendelkezésre áll vízkivételi lehetőség – és nem természetvédelmi területről van szó –, ott a bonyolult adminisztratív eljárásokat meg kellene szüntetni. Egy 10 köbméteres tározó túl kicsi, nem hatékony eszköze a vízvisszatartásnak.
Ha a hosszabb távú elképzeléseket nézzük, a szakember véleménye szerint a „nagyfolyóink” vizét kellene a medertől minél messzebb eljuttatni. Viszont itt az első akadály is, a tervezéshez a helyrajzi számok, a tulajdonviszonyok tisztázása.
„A pályázatírás gáz halmazállapotú, ami kitölti a teret, ám minél kisebb a tér, annál nagyobb a nyomás”- fogalmazta meg véleményét Máriás Ferenc. Ma hazánk öntözhető területeinek 90 százalékán esőztető berendezéseket használnak, ami a természetes csapadékot imitálja, ám a talajszerkezetre gyakorolt hatása kockázatos. Ugyanakkor a csepegtető öntözés, annak ellenére, hogy számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, sok esetben nem alkalmas a növény igényének kielégítésére.
Szabó István, a Pro-Feed Kft. fejlesztési igazgatója előadásában kiemelte, rendszerben kell gondolkodni, aminek része a talaj, de a növényről sem szabad elfeledkezni. A mezőgazdaságban szinte napi szintű változások zajlanak, így nagyon nehéz a tudásátadás. Ma ugyanazokat a növényeket termesztjük a csapadékhiányos időszakokban, mint a átlagos körülmények között. A klímaváltozás kikényszeríti az alkalmazkodó képességet, éppen ezért nem generális tudásra van szükségünk, hanem helyre adaptált ismeretekre. Ebben nagy segítségünkre van a növény, ami mindig jelez, kérdés csak az, hogy megértjük-e.
A fejlesztési igazgató kiemelte, hogy a Kárpát-medence vízbiztonságát alulról kell megoldani, s a felszín alatti vizek kommunikálnak a felszín felettiekkel.
Szabó István beszélt a Fenológiai Figyelőről, aminek lényege, hogy a növénytermesztési beavatkozások időzítését ne pusztán naptári dátumokhoz, hanem a növények valós fejlődési állapotához igazítsa. Ez a megközelítés különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az időjárási szélsőségek és a klímaváltozás miatt a vegetáció menete egyre kevésbé követi a megszokott szezonalitást. Ez azért jelent előnyt, mert a fejlődési stádiumokhoz igazított tápanyag-utánpótlás, növényvédelem és biostimulátor-használat lényegesen eredményesebb lehet, mint az általános, időpontszerű beavatkozás.
