Az agrárszakképzésben nyilvántartott duális képzőhelyek száma 2025 szeptemberében 1532 volt, 2387 telephellyel. A nyilvántartott képzőhelyek kevesebb mint fele fogadott ténylegesen tanulókat 2025-ben, ami a rendszer további bővítésében rejlő jelentős tartalékokra utal. A legtöbb képzőhely rövid ciklusú szakképzési munkaszerződéssel júliusban fogadott tanulókat. A korábbi években végzett kutatások alapján tudható, hogy az ágazatban a nagyobb, jelentősebb munkaerőállománnyal bíró cégek azok, amelyek elsősorban saját munkaerő-utánpótlásuk biztosítását szem előtt tartva kapcsolódnak be a középfokú duális szakképzésbe. Ezen nagyobb vállalkozások esetében biztosíthatók azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a gyakorlati szakmai oktatáshoz elengedhetetlenek.

A szakmák közül a mezőgazdasági gépész (857 fő), a pék-cukrász (681 fő), a gazda/állattenyésztő (406 fő) és a lovász (387 fő) szakmairányokon, illetve a mezőgazdasági gépésztechnikus szakmában (388 fő), a mezőgazdasági technikus/növénytermesztő (311 fő) és az állattenyésztő (288 fő) szakmairányokon volt a legmagasabb a tanulók létszáma.

Motivációk és tapasztalatok

A duális szakképzést folytató vállalkozások körében végzett kérdőíves felmérés eredményei szerint a tanulókat az elmúlt három évben fogadó 198 felmért üzem túlnyomó többsége tudatos munkaerő-utánpótlási eszközként tekint a rendszerre. A tanulók fogadásának legfontosabb indoka az ágazati utánpótlás-nevelés és a saját munkaerő jövőbeni biztosítása, míg az anyagi előnyök másodlagos szerepet játszanak (1. ábra). A kisebb gazdaságok körében inkább az a jellemző, hogy rokonok vagy ismerősök gyermekének biztosítanak gyakorlati lehetőséget és így kapcsolódnak a duális szakképzésbe. Az interjúk során megkérdezett vállalkozásvezetők mindegyike arról számolt be, hogy a duális képzés során náluk dolgozó tanulókból később alkalmazottak lettek.

A válaszadók véleménye szerint a duális képzés megítélése összességében pozitív. A kitöltők többsége szerint a tanulók érdemi munkát végeznek, és a képzés hatékonyan segíti a gyakorlati tudás megszerzését. Ugyanakkor a rendszer működtetése kihívásokkal is jár. A vállalkozások egy része az adminisztratív terheket, az idő- és kapacitáshiányt, valamint a tanulók motivációjával és alapkompetenciáival kapcsolatos problémákat emelte ki.

Fejlesztési javaslatok

A vállalkozások visszajelzései alapján több fejlesztési irány is kirajzolódik. A válaszadók legnagyobb arányban a képzőhelyek technikai felszereltségének korszerűsítését igénylik, emellett fontosnak tartják az iskolai oktatókkal és az intézményekkel való szorosabb szakmai és adminisztratív együttműködést. Az adminisztratív segítségnyújtás iránt vegyes az igény, mivel sok vállalkozás kisebb támogatással önállóan is képes ellátni ezeket a feladatokat, míg a pedagógiai készségek fejlesztését tartják a legkevésbé szükségesnek (2. ábra).

Az interjúk alkalmával szintén felmerült az igény arra, hogy a gyakorlati képzést előnyösebb lenne tömbösítve (több hétig egybefüggően) megtartani úgy, hogy ne legyen megszakítva az iskolában töltött napokkal, ami lehetővé tenné, hogy a tanulók a hosszabb munkafolyamatokat végigvigyék, nagyobb rálátást szerezzenek a feladatok egymásra épülésére. Erre az iskolák részéről nyitottság mutatkozik, bár az iskolai oktatók munkaidő-beosztása ezt csak korlátozottan teszi lehetővé.

További javaslatként fogalmazható meg az ágazati képzőközpontok (ÁKK) ismertségének és szerepének erősítése, hiszen a felmérés szerint még a duális agrárszakképzésben aktívan résztvevő vállalkozásvezetőknek is csupán alig 30 százaléka van tisztában az ÁKK-k működésével és feladataival. Ezen kívül a közös tapasztalatcserét lehetővé tevő rendszeres szakmai fórumok szintén hozzájárulhatnak a jó gyakorlatok terjedéséhez, amit segíthetne az iskolai és duális gyakorlati képzőhelyek szakoktatóinak hálózatba szervezése, rendezvények, workshopok üzemlátogatások szervezése.

Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy jelentős potenciál mutatkozik a termelők duális képzésben való szerepvállalása területén, amelynek további fejlesztése, rugalmasabbá tétele és szélesebb körű elterjesztése érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy az élelmiszer-gazdaságban működő üzemek saját igényeikre szabott, felkészült szakemberekkel biztosítsák jövőjüket.

Hamza Eszter, Király-Gál Karola,
Márkiné Tóth Orsolya