„A lisztharmatot 1847-ben, a filoxérát 1863-ban, a peronoszpórát 1878-ben, a fekete rothadást a franciák 1855-ben, míg mi magyarok 1999-ben ismerhettük meg”- hívta fel a figyelmet Koch Csaba, hogy az 1950-es években hazánk nemzetközi szinten is a rezisztencia nemesítés élvonalába tatozott, a fogyasztói szokások merevsége miatt az új fajták piaci bevezetése ma még nehézségekbe ütközik. Egy biztos, genetikailag változtatni kell a fajtákon, hogy a jövőben is megmaradjon a szőlőtermesztés.

Kabócaismereti gyorstalpalót tartott hallgatóságának Mezőfi László. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet projektvezetője elmondta, a hazai kabócafauna 550 fajból áll, ám gyakorta egyetlen rovar áll a növényvédelmi problémák hátterében. A szakember azzal vigasztalta a résztvevőket, hogy az aranyszínű sárgaság tulajdonképpen megbetegíti a kabócát.

Vizsgálták a sorköztakarás és a kabócák elterjedésének összefüggését, s arra a következtetésre jutottak, hogy az aljnövényzet hatással van a kabócanépesség összetételére, de azok mennyiségét nem befolyásolja jelentősen. Tehát a FD vektor kabócák és a sorköz vegetáció összetétele között nem látszik kapcsolat, így a sorközök nem alkalmasak számottevő vektor fenntartására.

„A klímaváltozást megállítani nem tudjuk, de alkalmazkodni tudunk, ahogyan teszik ezt a gombabetegségek is”- hangzott el Pintér Tamás előadásában. A BASF Hungária Kft. szőlészeti szaktanácsadója hozzátette, a klímaváltozás tetten érhető hatásai között szerepel a szőlő gyorsabb fejlődési dinamikája, a korábbi virágzás és zsendülés, a növényvédelemben a rövidebb reakcióidő, a stresszhelyzetek halmozódása, illetve a sav-cukorarány változása.

Egyéb vélekedésekkel szemben az elhanyagolt szőlőkben a növények szeptemberre elveszítik a lombjukat, így nem tud a lisztharmat felszaporodni, s a következő évben nem mutatnak tüneteket.

A szakmai nap zárásaként Brazsil Dávid moderálásával tartottak kerekasztal-beszélgetést, ahol a hazai borászatok képviselői a technológiai és piaci kihívásokról vitáztak. A beszélgetés résztvevői aggasztó képet festettek az ágazat valós helyzetéről.

A klímaváltozás azonnali, pincében jelentkező hatásairól Lamport József beszélt. A Thummerer Pincészet főborásza kiemelte, hogy a klímaváltozás egyik legérzékelhetőbb borászati következménye a szüret idején tapasztalható sav-cukor arányok eltolódása. Szerinte ez ma már kardinális kérdés.

A piaci trendek és a természeti erőforrások szűkülésének kettősségére ifj. Babits László (Babits Pincészet) hívta fel a figyelmet: „A fogyasztók a frissebb, gyümölcsösebb, alacsonyabb alkoholtartalmú borokat keresik, és ehhez a termelésben is nekünk igazodnunk kell”. A tokaji borász hozzátette, az öntözés megoldása a minőség garantálásának megkerülhetetlen feltétele lett a szárazság miatt. Baranyai Péter, a Garamvári Szőlőbirtok ügyvezetője felhívta a figyelmet, hogy a fogyasztói szokások változására nehezen reagál a szakma, egy-egy ültetvény telepítésénél 20-30 évben gondolkodnak.

Molnár Ákos az állami felelősségvállalást emelte ki, mint elmondta, nálunk gazdagabb országokban sem képesek a termelők saját forrásból a fajtainnovációt megoldani. Ahogy az a konferencia egészén elhangzott: egyedül senki sem tudja megoldani ezeket a kihívásokat, a magyar szőlő- és borágazatnak az összehangolt, tudományos alapokon nyugvó közösségi összefogás az egyetlen járható útja.