Hogy éri meg utaztatni?

Sokszor hallani, hogy az importot elsősorban a szállítás költsége határozza meg. A szakember kiemelte, hogy a mi költségeinket például az öntözés is növeli, amire több európai országban nincs szükség. Ráadásul az ottani hatékonyabb gépesítettséggel a miénknél nagyobb termésátlagot tudnak elérni, kiválóan működnek az állami előrejelző rendszereik, és egyes versenytársak olyan plusz támogatást is kapnak, amire mi nem számíthatunk. Hollandiában például komoly szaktámogatási infrastruktúra áll a gazdák rendelkezésére, és ehhez jön az állami szubvenció. Így olyan eredményeket érnek el, aminek köszönhetően megéri 1000-1500 kilométert utaztatni az árujukat. A rárakódó fuvarköltség lehetne a hazai termelők előnye, ha feltételeznénk, hogy ugyanazt a minőséget és mennyiséget tudják előállítani. Ám abban a pillanatban, hogy ezt az előnyünket elveszítjük, teret nyer az importburgonya.

– Tőlünk nyugatabbra az alkalmazott korszerű technológia, a jó környezeti adottságok hozadéka, hogy mutatós burgonyát tudnak kínálni a piacon.

Ha elfogadják, hogy a burgonya küllemében kompromisszumokat kell kötni, az sokat segítene a helyi gazdákon, mert sokkal hatékonyabban lehetne működtetni az ágazatot. Mivel a burgonya héját úgyis lehámozzuk, ez elsősorban marketingkérdés – hívta fel a figyelmet a kereskedelmi igazgató.

Minden éréstípusban

Az Agriconál fontos nemesítési irány, hogy a fajták kedvező tulajdonságai ellensúlyozzák például a klímaváltozást, kisebb legyen a víz- és tápanyagigényük, növényvédelmi szükségletük, és ezzel hatékonyabban lehessen őket termeszteni. Hangsúlyt kap a rezisztencianemesítés, megjelentek a genetikailag fitoftóra-ellenálló fajták, köztük a piros héjú Alouette. De az idén bemutatkozik egy másik piros héjú fajta is, amiben már két gén felel a fitoftóra-rezisztenciáért. Ez az első ilyen burgonya az Agrico történetében, ami piacra kerül.

A klímaváltozás egyik hatása, hogy az északi országok is bekapcsolódtak a burgonyatermesztésbe. Dánia például egyre nagyobb lehetőséget lát a burgonyában, ott, ahol 20-30 éve még elképzelhetetlen lett volna a termesztése. Az is látszik, hogy Hollandiában egyre melegebbek a nyarak, ami számukra részint újdonság.

– Portugália a legközelebbi ország hozzánk, ahol piros héjú burgonyát termesztenek. Ottjártamkor én is meggyőződhettem róla, hogy pontosan ugyanazokat a fajtákat használják, amit nálunk, a termés pedig gyönyörű volt. Az Agrico palettáján jelenleg 80-nál több fajta szerepel, mi ebből megpróbáljuk azt a 15-20-at forgalmazni, ami leginkább megfelel a hazai körülményeknek. Mindig van egy-két új fajta, ami érkezik, egy-kettő, amit kivezetünk – nyugtázta a szakember, hogy a kínálatukban szerepel korai, középkorai és késői fajta is, ám mi a korai és középkorai fajtákat részesítjük előnyben. Az alföldi homokon ezek a fajták a legkeresettebbek, elég csak azokra a termelőkre gondolni, akik már februárban kiültetik a burgonyát a fólia alá. Ugyanakkor a szakember szerint a nemesítés elsősorban abba az irányba halad, hogy csökkenjen az inputanyag-felhasználás és minden költség, aminek köszönhetően a gazda többet profitálhat.