Hiányoznak a szerződések

A hazai ipari burgonya megjelenésére vonatkozó kérdésemre Gárdonyi Zoltán elmondta, kevés ipari létesítmény működik, és az sem feltétlen kapcsolódik magyar infrastruktúrához.

– Csak bízni tudunk abban, hogy egyszer hazánk is újra olyan ország lesz, ahova szívesen jön valamelyik gyár. Ugyanakkor ott vannak a koptatóüzemek, nekik más igényeik vannak, mint a szupermarketnek, számukra a veszteség minimalizálása a cél; ezeknél az üzemeknél tipikusan sárga héjú és kerek gumójú lenne a befutó – fogalmazta meg a kereskedelmi igazgató.

A szabadpiac más szabályok szerint működik. Ha valaki piacozásra termeszti a burgonyát, ott a szebb küllem az első, a gumóforma nem meghatározó, viszont népszerű a mélypiros héj, szép hússzínnel. Egy áruháznál megint más az elvárás, ahol a vásárlók bezsákolva látják a burgonyát. Ott nem praktikus, ha a termés nem bírja a polcon tartást, megrohad vagy megzöldül.

Ha viszont egy helyre termelnek szerződés nélkül, akkor az alkupozíciójuk romlik, mivel a felvevők tudják, hogy nyomott áron is el fogják adni nekik a burgonyát. Itthon kevés az olyan szerződés, ami irányt ad a gazdáknak, pedig a logika azt diktálná, hogy először legyen meg a piac, és akkor lehet jó minőségű árut szállítani.

– A szerződött mennyiségek a szabadpiac aktuális helyzetétől is függnek. Nézzük az Agria vagy a Desirée szabadfajtákat, amit mindenki ismer. Óriási árkülönbségek voltak szezonon belül, nemhogy a tavalyi meg az idei szezon között. Az elmúlt évben az Agriát és a Desirée-t horror magas áron lehetett venni, idén olcsóbb beszerzések voltak ugyanerre a két fajtára nemzetközi szinten.

Magasabb árral indulhat a szezon

Az idei szezont elemezve a szakértő felhívta a figyelmet a vetőburgonya iránti keresletcsökkenésre. Ez két elemből tevődhet össze, aminek a belső aránya még nem látszik. A termelők csökkentették vagy teljesen befejezték a burgonyatermesztést, esetleg a visszaültetést választották. Ez utóbbi gazdasági szemszögből érthető, de hosszú távon nem fenntartható, és meglehetősen kockázatos a termelést erre alapozni, mert ha ebből adódóan nagy lesz a kiesés, akkor az összes többi költség és munka kidobott pénz. Vannak fajták, melyek a visszaültetést jobban viselik, de az is előfordulhat, hogy akár évről évre 50-60 százalékot romolhat a hozam.

A tudás adott, a terület szintén, és bár változik a klíma, még bőven azon a határon belül vagyunk, ahol megfelelő fajtával és öntözéssel termeszthető a burgonya. Amíg az öntözéshez használt víz elérhető és kifizethető, addig biztos lesznek hozzá fajták, nem ez lesz a szűk keresztmetszet.

A jövőképről szólva azt talán mindenki látja, hogy a nemzetközi üzemanyagárak elszálltak a geopolitikai viszonyok miatt, és ha ez így marad, az segítheti a magyar termelőket, hiszen drágul a szállítás. A másik, amiben lehet bízni, hogy mostanra nagyjából elfogytak a tavalyi készletek, mivel az előző szezon korábban indult, és rosszabb minőségű burgonyát tároltak be. Ha a piros héjú étkezési burgonyáról beszélünk, azt látjuk, hogy mostanra drágább lett a külföldi áru. Már reagált is a piac, az eddigi közel 100 forintos ár napjainkra 130-150 forintra emelkedett. Ezért akinek van még jó minőségű burgonyája, az viszonylag könnyen el tudja adni. Ebből az is következik, hogy kevésbé találkozik össze a polcokon az ó- és az újburgonya, mint tette ezt tavaly. Ez jó hír lehet az újburgonyát termesztőknek. Ugyanakkor az újburgonya ára meg szokta határozni, hogy mi várható a főszezonban. Jelenleg csak bizakodni lehet, hogy a tavalyinál jobb árszinttel fognak kezdeni a termesztők. Az más kérdés, hogy az meddig tart, de várhatóan a tavalyi ár fölé emelkedik.

– Meg kell még említenünk a csapadékhiányt is, ami Európa-szerte rontja a kilátásokat. Azt gondolom, ezt a helyzetet is lehet pozitívan értékelni, mert öntözés nélkül már így sem lehet burgonyát termeszteni. Ha mi erre felkészülünk, van öntözési kapacitásunk, akkor lesz jövője a magyar burgonyának – magyarázta Gárdonyi Zoltán, mondván, ráférne az ágazatra már egy jobb év.