Az erdészeti felsőoktatás mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy valóban felelős szakmai döntések születhessenek?
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara a magyar erdészeti felsőoktatás legrégebbi hagyományait viszi tovább. A kar történeti gyökerei a selmecbányai erdészeti oktatáshoz kötődnek, a soproni egyetemi környezet pedig ma is az erdőmérnöki, természetvédelmi, vadgazdálkodási, környezetmérnöki és fenntarthatósági képzések egyik legfontosabb hazai központja. Az erdészeti tudás itt nemcsak szakmai ismeret, hanem kulturális örökség és szemlélet is. A soproni erdészeti képzés hagyományosan erős kapcsolatban állt a természettudományokkal, a termőhelyismerettel, a talajtannal, a vízgazdálkodással és a természetvédelemmel.
Külön hangsúlyt érdemel, hogy a természetvédelem magyarországi megerősödése számos ponton kapcsolódik a soproni erdészeti tudáshoz és annak jogelőd intézményeihez. Sopronban indult és erősödött meg az önálló természetvédelmi mérnöki képzés is, amely ma is azt a szemléletet képviseli, hogy a természeti értékek védelme nem pusztán érzelmi, hanem mérnöki, ökológiai, jogi, gazdálkodási és társadalmi feladat is. A hazai természetvédelem intézményrendszerében, a nemzeti parkokban, természetvédelmi szervezetekben és szakigazgatási területeken ma is számos erdőmérnök dolgozik meghatározó, gyakran vezető szerepben. Ez nem véletlen. Az erdőmérnöki tudás egyszerre ökológiai, műszaki, gazdasági és gyakorlati tudás. Az erdész szakembernek úgy kell látnia az erdőt, mint élő rendszert, termőhelyet, élőhelyet, gazdasági erőforrást, közjóléti teret és hosszú távú társadalmi felelősséget.
A klímaproblémára is reagál az egyetemi képzés?
A Soproni Egyetem ma a fenntarthatósági és klímaadaptációs gondolkodás egyik hazai műhelye is. A kutatások egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az erdők vízháztartására, a talajvédelemre, a klímaadaptációra, a biodiverzitásra, az erdőmonitoringra és a digitális technológiák alkalmazására. A dróntechnológia, a lézerszkennelés, a távérzékelés, a digitális erdőtérképezés és a mesterséges intelligenciára épülő döntéstámogató rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak az erdők állapotának vizsgálatában és a kezelési döntések előkészítésében.
Mit tehetnek azért, hogy az erdőgazdálkodással kapcsolatos tények a civilek számára is ismertek legyenek, és ne az indulatok vezéreljék a kommunikációt?
Ebben a helyzetben az egyetemnek világos társadalmi küldetése van: szakmai hidat kell építenie a politika, a gazdaság, a természetvédelem, az erdőgazdálkodók, a civil szervezetek, a fiatalok és a szélesebb közvélemény között. A jövőben még erősebb ökológiai szemléletre lesz szükség, de ez nem a gazdálkodás megszüntetését jelenti, hanem a természetközeli, többcélú és alkalmazkodó erdőkezelés erősítését. Az erdőkkel kapcsolatos társadalmi vitákban egyre nagyobb szükség van a hiteles, közérthető és tudományos alapú kommunikációra. A közvélemény jogosan várja el, hogy az erdőkkel kapcsolatos döntések szakmai alapokon szülessenek meg. Ugyanakkor a szakmának is nyitnia kell a társadalom felé, érthetővé téve az erdőgazdálkodás céljait, eszközeit és korlátait. Az erdő nem pusztán tájelem vagy gazdasági erőforrás, a klímaváltozás korában szerepe várhatóan tovább fog nőni. Egyre fontosabb lesz a vízmegtartásban, a mikroklíma szabályozásában, a szénmegkötésben és az élhető környezet fenntartásában betöltött szerepük. Az erdők egészségi állapota ezért amellett hogy erdészeti ügy, társadalmi, gazdasági és nemzetstratégiai kérdés is. A Soproni Egyetem küldetése ebben a helyzetben túlmutat az oktatáson. Az egyetem feladata a tudás átadása, valamint hogy hozzájáruljon a fenntartható erdőgazdálkodás társadalmi elfogadottságának erősítéséhez, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásához és a jövő szakembereinek képzéséhez. Mert erdők nélkül nincs jövő, és tudás nélkül nincs fenntartható erdő.
