Dánia agrárgazdasága európai összevetésben is sajátos súlyt képvisel. Az ország területének közel hatvan százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll, az agrár- és élelmiszeripari export pedig régóta fontos része a dán gazdaságnak.
A nemzetközi hírű dán sertéságazat különösen meghatározó, a mintegy hatmilliós ország évente körülbelül harmincmillió sertést állít elő vágásra, miközben a termelés jelentős része exportra kerül. Éppen ezért volt nagy jelentősége annak, hogy a legutóbbi dán választási kampányban a sertéstartás az egyik központi politikai ügy lett.
Fotó: aleksandarlittlewolf, Freepik
A kampányt több sajtóbeszámoló is „sertésválasztásként” emlegette, mert az iparszerű állattartás állatjóléti és környezeti következményei a korábbinál sokkal erősebben jelentek meg a közbeszédben. A vita nem pusztán arról szólt, hogyan tartják az állatokat, hanem arról is, milyen árat fizet a társadalom az olcsó és nagy mennyiségű sertéshúsért.
A dán kormányprogram több, korábban nehezen elképzelhető intézkedést is tartalmaz.
A „szélsőséges tenyésztés” kifejezés elsősorban arra a termelési logikára utal, amelyben a kocáktól egyre több választott malacot várnak el. Dán adatok szerint egy koca évente átlagosan több mint 37 malacot választ, a legjobb teljesítményű telepeken pedig ez a szám megközelítheti a 43-at.
Svédországban ezzel szemben az átlag 29, vagyis a dán szintnél több mint nyolc, a legintenzívebb dán telepek eredményénél pedig közel tizennégy malaccal alacsonyabb.
A kampányban az állatvédő szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a biológiai teljesítőképesség határainak feszegetése magas malacelhullással, stresszel és állatjóléti problémákkal járhat. A farokkurtítás ügye szintén jelképpé vált. A beavatkozást sok telepen a farokrágás megelőzésével indokolják, miközben az állatvédők szerint maga a farokrágás is az intenzív tartási körülmények egyik tünete.
