A skorpiók testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a ragadozó életmódjukhoz. Két legjellegzetesebb és legismertebb testrészük a zsákmány megragadására szolgáló ollójuk és a szegmentált utótestük, amelynek végén a méregtövis, az úgynevezett telson található.
Vadászat során szinte mindig az ollóikat használják, amellyel villámgyorsan megragadják az óvatlan zsákmányállatot. Amennyiben a préda kicsi, és nem tanúsít komoly ellenállást, vagy a skorpió ollói elég erősek a szétzúzásához, akkor a mérget nem is pazarolják. A tövist csak végszükség esetén, esetleg önvédelemből, vagy akkor vetik be, ha a zsákmány erőteljesen védekezik és túl nagyméretű.

Érzékelésük kifejezetten jól kompenzálja a viszonylag gyenge látásukat. Testüket milliónyi apró, szélre és rezgésre érzékeny szőr borítja, hasi részükön pedig egy egészen különleges, fésűszerű szerv, a pecten található. Ez azt teszi lehetővé számukra, hogy a talaj legapróbb mechanikai rezgéseit is felfogják, és a vaksötétben is hajszálpontosan betájolják a prédát.
Különböző mérgek
A méreganyagok összetétele az evolúció során fajonként eltérően fejlődött. Alapvetően két nagy kategóriába sorolhatjuk őket.
Létezik azonban egy ritkább csoport, amely citotoxikus mérget termel. Erre a legjobb példa a Közel-Keleten honos Hemiscorpius lepturus, amelynek csípése sejt- és szövetroncsoló hatású, így a marás helyén nehezen gyógyuló sebek és szövetelhalás alakulhat ki.
Szaporodás és különleges utódgondozás
A skorpiók szaporodása nagyon speciális, gerinctelenek tekintetében egyedülálló utódgondozással. A párosodást egy bonyolult, órákig is eltartó rituális „párzási tánccal” kezdik. Ennek során a hím és a nőstény az ollóiknál fogva megragadják egymást, és hosszan mozognak együtt előre-hátra.
A hím egy apró spermacsomagot ragaszt a talajra, majd ügyesen úgy irányítja a partnert, hogy az pont fel tudja venni azt az ivarnyílásával. A skorpiók elevenszülők. A nőstény nem petéket rak a talajba, hanem kifejlett, pici utódokat hoz a világra.

Az utódgondozás alatt azt értjük, hogy az anyaállat a kis, puha és fehér színű skorpiókat a hátára véve, ott hordozva/védelmezve gondozza egészen az első vedlésükig. Csak akkor válnak önállóvá, és másznak le az anyjuk hátáról, amikor a saját kitinpáncéljuk megerősödik és besötétedik, ez pedig az első vedléssel történik.
Egy neonkék titok, avagy a fluoreszkálás
Az egyik legegzotikusabb érdekesség a skorpiókkal kapcsolatban egy vizuális jelenségnek tudható be. Ha teljes sötétségben UV-fénnyel rájuk világítunk, a testük hirtelen élénk kékeszöld, neonos fénnyel kezd el ragyogni. Ezt a fluoreszkálást a külső vázukban lévő bizonyos fehérjék és vegyületek okozzák.
Ez a tulajdonság szinte minden ismert fajra jellemző a skorpióknál. Az egyetlen kivétel az az időszak, amikor az állat éppen vedlik, vagy közvetlenül a vedlés utáni órákban van, amíg az új kitinpáncélja meg nem keményedik.



