A települési vízmegtartás kihívásai
A fórum harmadik szekciója egy interdiszciplináris kerekasztal-beszélgetés keretében a települési vízmegtartás társadalmi, tervezési és egészségügyi szempontjait járta körül. Pataki Beáta mesteroktató a kék-zöld infrastruktúra fogalmi tisztázása után hangsúlyozta, hogy a szürke csatornarendszerek helyett stratégiailag megtervezett, funkcionális hálózatként kell tekinteni a természetalapú megoldásokra. Felhívta a figyelmet egy komoly szabályozási ellentmondásra is: a jelenlegi előírások kényszerítik a gazdákat és a településeket, hogy minden csapadékvizet a saját telken belül tartsanak meg, holott a rugalmasabb szabályozás lehetővé tenné, hogy a felesleges vizet a környező, vízhiánnyal küzdő védett lápok vagy holtágak kapják meg. Román Péter tervezési vezető a gyakorlati megvalósítás oldaláról megerősítette a konfliktusok jelenlétét.
A beszélgetés során Sipos Flórián, a Debreceni Egyetem társadalomkutatója bevezette a wicked problems, azaz a komisz, makacs problémák fogalmát, amelyeknek nincs tökéletes végpontjuk, és az egyik beavatkozás közvetlenül szüli a következő ellentétet. Rámutatott, hogy a fő kérdés, hogy a társadalom milyen kényelmetlenségeket hajlandó bevállalni a hosszú távú előnyökért. Az együttműködés eléréséhez az állampolgárok aktív, partneri bevonására van szükség a döntéshozatalban. Ezt a gondolatot Lévai Kiss Johanna, a Debreceni Egyetem Egy Egészség Intézetének tudományos munkatársa egy konkrét példával kapcsolta össze: az aszály és a zöldfelületek hiánya miatt drasztikusan megemelkedő szállópor-koncentráció közvetlenül súlyosbítja a hazánkban vezető népbetegségnek számító szív- és érrendszeri, valamint a krónikus légúti (COPD) megbetegedéseket.
A szúnyogkérdés pedig az újabb, trópusi betegségek (például a dengue-láz) miatt sem elhanyagolható. A közösségi médiában komoly ellenállás szerveződik a belterületi vizes projektek ellen. Példaként a Civaqua program egyik tavaszi elárasztásos szakaszát említette, ahol a lakóházak közelsége, a hosszú ideig megálló víz és az eutrofizációval járó vízminőség-romlás miatt a lakossági panaszok végül a terület lecsapolásához vezettek. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői és a vitába bekapcsolódó hallgatóság végül egyetértettek abban, hogy a jövőben az árasztásokat a vegetációs időszakon kívülre kell ütemezni, a lakosságot pedig tudományos modellekkel kell meggyőzni arról, hogy a por és a hőszigetek elleni védekezés hosszú távú egészségügyi előnyei felülmúlják a szúnyogok okozta lokális kényelmetlenségeket.
