Táplálás: Mit esznek pontosan?

A dél-amerikai halak többsége mindenevő, de az étrendjük arányai fajonként eltérőek lehetnek. A pontylazacok és törpesügérek zöme mikroragadozó. Ez azt jelenti, hogy elsősorban apró rákokat és rovarlárvákat fogyasztanak.

Az akváriumban a kiváló minőségű granulátumok és lemezes tápok mellett a vitalitásuk megőrzése érdekében ideális élő vagy fagyasztott eleséggel (vörös szúnyoglárva, daphnia, artemia) is etetni őket.

A növényevő vagy algaevő harcsák számára a forrázott zöldségek (cukkini, uborka) biztosíthatják a szükséges rostokat. A túletetés minden fajnál kerülendő, erre érzékeny minden faj, és nem viselik jól, ha a víz „beposhad”.

Szaporodásuk és sajátosságaik

A szaporítás a dél-amerikai fajoknál igazi kihívás sokszor még egy tapasztaltabb akvarista számára is. A legtöbb faj sikeres ívásához a víz fokozatos lágyítása és a hőmérséklet enyhe, az esős évszakot imitáló csökkentése (hűvösebb vízcserék) szükséges.

Nem gondoskodnak az utódaikról, sőt, gyakran fel is falják azokat, ezért az ikráztatást külön medencében, ikraráccsal érdemes végezni. Az ikráik fényérzékenyek, így a medence elsötétítése elengedhetetlen. Ellentétben velük, a sügérek lenyűgöző szülői magatartást tanúsítanak.

A nőstények levelekre, kövekre vagy barlangok falára ragasztják az ikrákat, majd a hímekkel felváltva őrzik és tisztogatják őket uszonyaikkal, hogy friss, oxigéndús vizet hajtsanak rájuk. A kikelő lárvákat sokszor apró gödrökbe költöztetik, és hetekig védelmezik a ragadozóktól, ezzel is biztosítva a zavartalan fejlődésüket.

Speciális igények és apró trükkök

A dél-amerikai halak talán legfontosabb speciális igénye a stresszmentes környezet, ez nem tűnhet annyira különlegességnek, viszont valóban rendkívül fontos.

Mivel a legtöbbjük zsákmányállat a természetben, a túl erős világítás, a hirtelen mozdulatok a medence előtt, vagy a búvóhelyek hiánya folyamatos stresszben tartja őket, ami fakó színeket és betegségeket eredményezhet, ami idővel az állat elhullásához vezethet.

Szerző:
Molnár Balázs