A darazsak a nyár végén szinte mindenütt jelen vannak: ott vannak a gyümölcsfák körül, a kerti étkezéseknél, a vízpartokon, de akár egy erdei séta során is találkozhatunk velük. A lódarázs mérete miatt különösen ijesztő lehet, miközben a viselkedése sok esetben jóval békésebb, mint azt a külseje alapján gondolnánk.

A közelmúltban a Cserhátban található Prónay-kilátónál több túrázót is lódarazsak támadtak meg. Fészkük egy padban volt, így a kirándulók akaratlanul is a kolónia közvetlen közelébe kerülhettek. Ugyanebben az időben a Gödöllői-dombságban kutyasétáltatás közben hasonló, eddig sosem tapasztalt kellemetlen élményben volt részem. Gondoltam ezen esetek apropóján érdemes közelebbről is megnézni, hogyan élnek a társas darazsak, mi váltja ki a védekező viselkedésüket, és mikor kell valóban tartanunk tőlük.

A lódarázs nem keresi a konfliktust

A darazsak megítélését erősen befolyásolja a szúrásuktól való félelem, pedig egy ember közelében megjelenő darázs még korántsem jelenti azt, hogy támadni készül. Dr. Vas Zoltán biológus, entomológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyúak gyűjteményének főmuzeológusa szerint, ha egyetlen lódarázs repül körülöttünk, az többnyire egyszerűen csak vizsgálódik.

A helyzet egészen más, ha fészek közelébe kerülünk. A társas darazsak a kolóniájukat védik, és ilyenkor még a békésebb fajok is határozottan reagálhatnak. A fészek közelében ezért nem érdemes időzni vagy megpróbálni kideríteni, honnan érkeznek a darazsak. A legbiztonságosabb, ha minél gyorsabban elhagyjuk a területet.

Miért látjuk őket gyakrabban?

A nyár vége és az ősz eleje a társas darazsak életében különösen mozgalmas időszak. Tavasszal kezdődik a kolónia felépítése, a dolgozók száma folyamatosan növekszik, a nyár végére, ősz elejére pedig eléri a maximumát. Ekkor már a következő nemzedék ivaros egyedei, a hímek és a leendő királynők is megjelennek.

A nagy számú dolgozó miatt ilyenkor sokkal feltűnőbb a jelenlétük. Nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra megsokasodtak, hanem a kolóniák természetes éves ciklusa miatt ekkor van belőlük a legtöbb.
Az ősz előrehaladtával a kolónia elpusztul. A megtermékenyített nőstények megfelelő, védett helyet keresnek a tél átvészeléséhez, és tavasszal ők alapíthatják meg az új kolóniákat.