Van azonban valami, ami elsőre ellentmondani látszik a rejtőzködő ragadozó életmódnak: fehér tollazatuk. Ráadásul ez a feltűnő külső még szembetűnőbb lehet, amikor a holdfényt visszaveri – írja a Phys.org.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez a világos tollazat inkább hátrányt vagy előnyt jelent-e. Ennek érdekében 69 hím gyöngybaglyot vizsgáltak meg, hogy két egymással versengő hipotézist teszteljenek. Az első szerint a tollakról visszaverődő holdfény megriaszthatja a rágcsálókat, amelyek emiatt egy pillanatra megdermedhetnek vagy habozhatnak – hasonlóan ahhoz, ahogy egyes állatok a fényszórók fényében lefagynak.

Ezt egy korábbi tanulmány már megerősítette: Amerikában egy területen megfigyelték, hogy a fehér színű baglyok hatékonyabb vadászok. Akkor kifejezetten a prédára koncentráltak, és fogságban tartott pockokon kísérleteztek. Különböző színű plüss baglyokat mutattak az állatoknak, miközben a telihold fényét szimulálták. A pockok a világosabb színű bábok láttán akár 5 másodpercre is lefagytak ijedtükben. Az újholdhoz hasonló fényviszonyok között nem volt ilyen szembetűnő különbség a fehér és a barna színű plüssökre adott reakciók között. Ez a korábbi tanulmány 2019-ben a Nature Ecology & Evolution szaklapban jelent meg.

A második hipotézis szerint a világos tollazat segítheti a baglyokat abban, hogy beleolvadjanak az éjszakai égbolt hátterébe. A kutatócsoport mostani eredményeit a Current Biology című tudományos folyóiratban publikálta.

A két hipotézis tesztelése

A baglyokra – amelyek színe a sötét vörösesbarnától a ragyogó fehérig terjedt – korszerű nyomkövető eszközöket szereltek, amelyek GPS-t, mozgásérzékelőket és légnyomásmérőket is tartalmaztak.

A tudósok közel egy éven keresztül rögzítették a repülésüket, a zuhanórepülések pályáját és a vadászatok eredményességét. A baglyok mozgását egy háromdimenziós digitális tájmodellhez is viszonyították, amely megmutatta, hogy a talaj mely részeit világította meg a holdfény, és melyek maradtak árnyékban.