Tudatosan használják a fényt

A kutatás szerzői megállapították, hogy erős holdfény esetén a fehér baglyok gyakrabban repültek a Hold irányába, mint a vöröses színű egyedek. Ezzel maximalizálták a mellkasukat érő holdfény mennyiségét, így a zsákmányállatok felé még jobban láthatóvá vált ragyogó fehér tollazatuk.

Gyengébb fényviszonyok között viszont inkább az árnyékos helyeken vadásztak. Ez arra utal, hogy taktikusan választják meg a körülményeket, és olyan helyzetekhez alkalmazkodnak, amelyek növelik sikerük esélyét. A vöröses színű baglyok ezzel szemben jóval kevésbé változtatták viselkedésüket, és úgy tűnt, nem használják ki ugyanilyen mértékben az erős holdfényt.

A zsákmányszerzés sikerességét illetően az egyes lecsapások eredményessége nem változott: egy bagoly ugyanakkora valószínűséggel fogta el zsákmányát holdfényben, mint a sötétebb árnyékban. Ez mind a vöröses, mind a fehér baglyokra igaz volt.

Összességében azonban a fehér baglyok hatékonyabbnak bizonyultak a világos éjszakákon. Óránként több zsákmányt ejtettek, és kevesebb időt töltöttek táplálékszerzéssel.

A kutatócsoport ezért arra a következtetésre jutott, hogy az erős holdfényben alkalmazott vadászati stratégia inkább a fehér gyöngybaglyok esetében jellemző: „Ezek a mintázatok jobban összhangban vannak a megriasztási hipotézissel, mint azzal az elképzeléssel, hogy a baglyok pusztán a háttérbe olvadva válnak láthatatlanná.”