A szüret időpontját a gyümölcshús bíbor színe mutatja. A héj színe már két-három héttel korábban kialakul, de ekkor a hús még zöldes színű és nagyon savanyú. Vannak fajták, melyek termései nem egyszerre érnek és az érés során hajlamosak hullásra.
Az érett gyümölcsöket a madarak is szívesen fogyasztják, ezért érdemes hálóval védeni a bokrokat. Már az ültetést követő évben megmutatja első terméseit, de az első jelentősebb mennyiségre a harmadik-negyedik évtől számíthatunk. Termőkorban (tízéves kortól) bokronként 1,5-2,5 kg gyümölcs szüretelhető.
Gyümölcsei színanyagokban, flavonoidokban, vitaminokban (A, B1, B2, B3, C, E), szerves savakban és ásványi anyagokban (K, Mg, Fe, Mn, Zn, Cu, Mo) gazdagok. A termések C-vitamin-tartalma 40-60 (120) mg%, de jelentős mennyiségű C-vitamin található a levelekben is (200 mg%). Szénhidráttartalmának jelentős részét glükóz és fruktóz teszi ki, szacharóztartalma csekély.
Antioxidáns-tartalma felülmúlja az áfonyáét, a kökényét, a fekete ribiszkéét. Színanyagai a feldolgozás során is stabilak. A gyümölcsök és a belőlük készült termékek fogyasztása fokozza a szervezet védekezőképességét, jótékony hatású a szív- és érrendszerre, hatékony gyulladásgátló hatású, megakadályozza a diabéteszes betegek látásromlását. A népi gyógyászatban csaknem minden részét használják.
Kitűnő lekvár, dzsem készíthető belőle, de alkalmas gyümölcslevek, bor, fagylalt, joghurt, szószok, kandírozott gyümölcsök előállítására, sőt mélyhűtésre, aszalásra is. A gyümölcsöket hűtőben egy-két hétig tarthatjuk el, bár a tárolhatóság erősen fajtafüggő.
A termőhelyre kevéssé igényes, gyakorlatilag bármilyen talajon megél, kivéve a nehéz agyagtalajokat és a kiszáradásra hajlamos, tápanyagszegény homoktalajokat. Optimális pH-igénye 5,5-6,5 (pH 5-8). Meghálálja a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású területeket. Kerüljük az erősen fagyzugos, belvizesedésre hajlamos, valamint a déli fekvésű, szeles, kiszáradásra hajlamos környékeket. Bár egyes szerzők szerint félárnyékos helyre is ültethető, ilyenkor számolnunk kell a termésmennyiség és a gyümölcsméret csökkenésével. Konténerben is jól nevelhető.
Az ültetési időpontot úgy érdemes megválasztani, hogy a növények jól begyökeresedjenek a keményebb téli fagyok és a nagy nyári melegek előtt. Házikertben a bokrok távolsága legalább 1,0-1,3 m legyen. Az ültetőgödörbe érdemes érett szerves trágyát és komplex, tartós hatású műtrágyát tenni. A bokor jobb megújulása érdekében fontos, hogy a ribiszkékhez hasonlóan a cserjetörzs a talajba kerüljön, ezért kb. 5 cm-rel mélyebbre ültessük a növényeket.
Az első három évben fejlődik ki a növény erőteljes gyökérzete, ekkor mérsékeltebb a növekedése, ezért ez idő alatt fokozottan ügyeljünk az öntözésre, talajápolásra, gyommentesítésre. A mézbogyó rendszeres öntözést igényel, száraz helyen terméshullás figyelhető meg, csökken a gyümölcsök mérete, romlik a minősége, a növények fogékonyabbak lesznek a betegségekre, kártevőkre. Meghálálja a mulcsozást, mely nemcsak megakadályozza a gyomosodást, hanem jól megőrzi a talajnedvességet, javítja a talajéletet is.
A kék mézbogyó bokra elsűrűsödésre hajlamos, de a növény lassú növekedése miatt az első metszésre viszonylag későn, 5-7 éves korban kerül sor. A 8-10 éves növényeket már évente rendszeresen metszeni kell, legkedvezőbb a nyugalmi időszakban végzett ritkító, ifjító metszés. Az egészséges, de erősen elsűrűsödött bokrokat teljes visszametszéssel szépen megifjíthatjuk. Kevés kórokozója, kártevője ismert. Szárazabb termőhelyen leginkább lisztharmat-fertőzésre és levélatka kártételére számíthatunk.
A hazai és külföldi faiskolák kínálatában orosz, kanadai, ukrán, cseh és lengyel fajtákkal találkozhatunk. Számítani kell arra, hogy a fajták eltérően alkalmazkodnak az egyes termőhelyekhez. Ez leginkább a növények termetében, termőképességében, a gyümölcsök méretében mutatkozik meg.
Meleg, száraz termőhelyeken a levelek „perzselődnek”, megjelenik a növénye- ken a lisztharmat, sőt korai lombhullásra is számíthatunk.
Fotók: Kovács Szilvia és mezbogyo.hu
