Szerző:
Kovács Szilvia

Cikkünkből megtudhatja, hogyan válasszon egymást porzó fajtákat, miért érdemes mélyebbre ültetni a töveket, és miként varázsolhat igazi szuper­élelmiszert a családi asztalra minimális gondozás mellett.

A Lonicera nemzetséget Észak-Amerikában, Eur­ázsiában és Észak-Afrikában honos fajok alkotják. Változatos méretű cserjék, kúszónövények sorolhatók ide. Általában lombhullatók, de néhány örökzöld fajuk is ismert; túlnyomó részt illatos, nektárban gazdag virágúak. Terméseik piros, kék vagy fekete színű bogyók, melyek több magot tartalmaznak. A fajok többségénél a bogyók enyhén mérgezők, de néhány fajnál, így a kék mézbogyónál (Lonicera caerulea L.) a gyümölcsök mind frissen, mind pedig feldolgozva fogyaszthatók.

A kék mézbogyó Eurázsia és Észak-Amerika hűvösebb klímájú területein honos. Szibériában, Észak-Kínában és Japánban a gyümölcsök gyűjtésének és feldolgozásának hagyománya van.

Német nyelvterületen májusi bogyónak (Maibeere), kamcsatkai cseresznyebokornak (Kamtschatka-Hecken­kirsche), vagy szibériai kékbogyónak (Sibi­rische Blaubeere) is nevezik. Oroszországban és Észak- Amerikában ehető vagy édes bogyójú mézloncként is ismert. Hazánkban korai érése, áfonyára emlékeztető íze miatt „korai áfonyának” is nevezik.

A 17. században terjedt el széles körben az északi félteke hűvösebb klímájú területein, mint hideg éghajlaton kiválóan termeszthető bogyós növény. Bár Japánban évezredes hagyománya van kiskerti termesztésének, a fajták nemesítése a 20. század elején kezdődött. Az első fajtákat az 1920-as években Kanadában hozták létre, majd a komolyabb nemesítői munka a 70-es években kezdődött el a volt Szovjetunió területén.

Az itt nemesített fajták egy része angol névvel került kereskedelmi forgalomba, pl. ’Blue Belle’. Ma a kanadai Saskatchewani Egyetemen és Kínában foglalkoznak fajtanemesítéssel, a legnagyobb ültetvényfelületek a világon Kínában, Európában pedig Lengyelországban találhatók.

A kék mézbogyó 1,0-1,5 méter magas, lassú növekedésű, lombhullató cserje. Hosszú életű növény, akár ötven évig is élhet. Fagytűrő képessége kiemelkedő. Ágrendszere széthajló, metszés nélkül elsűrűsödésre hajlamos.

Ovális, kékeszöld színű, enyhén viaszos levelei a hajtásokon keresztben átellenesen állnak. Tél végén, kora tavasszal nyíló sárgásfehér virágai nem fagyérzékenyek. Virágzása elhúzódó, 20-25 napig tart, a megporzást rovarok végzik.

Gyümölcsei korán, a szamóca érési idején, május végén, júniusban érnek. A vadon termő típusok 0,6 g tömegűek, a termesztett fajták gyümölcsei 1,2-2,5 grammosak, 4,0-4,5 centi hosszúságúak, kék színűek és fajtától függően többé-kevésbé hamvasak. Alakjuk szabálytalan, henger-, tojás- vagy körteformájú, jellemzők az ikerbogyók. A gyümölcsökben nagyon apró, puha magvak találhatók.

Fotók: Kovács Szilvia és mezbogyo.hu