Generációk közti hídépítés
A vezérigazgató-helyettes pályája kezdetén a gazdasági területért felelt, de az évek során fokozatosan egyre több ágazat működésébe nyert betekintést. Meggyőződése, hogy vezetőként nem lehet kizárólag az irodából irányítani, de nem is tartja magát íróasztalnál ülő embernek. Ha megtelik a feje számokkal és adatokkal, akkor kocsiba ül, és kimegy a gazdaságba körülnézni, feltöltődni. „Ahhoz, hogy az ember jó kérdéseket tudjon feltenni, ismernie kell a folyamatokat. Nem kell mindenhez a legjobban érteni, de tudni kell, mi hogyan működik.”
Feladatának nem a rendszer újraalkotását, hanem annak folyamatos fejlesztését tekinti. „Hiszek abban, hogy az eredmények kulcsa nem a túlzott kontrollban, hanem a munkatársak önállóságában rejlik. Ha jól meghatározott keretek közt szabadságot adunk az embereknek, sokkal többre képesek, mint mikor minden lépésüket előírjuk.” Ehhez a legjobb példát a növényágazatukból hozta. Az elmúlt években tudatosan adott egyre nagyobb felelősséget fiatal kollégáinak, akik már önállóan hoznak szakmai döntéseket a fajtaválasztástól kezdve más technológiai lépésekig.
Nem véletlen, hogy a fiatal szakemberek felkutatása és cégnél tartása az egyik legfontosabb feladat. Több olyan kollégára is büszke, akiknek a fejlődését középiskolás vagy egyetemista koruktól figyelemmel kísérte. „Ha látom valakiről, hogy tehetséges és elkötelezett, akkor igyekszem megtalálni a módját, hogy a céghez hozzuk.”
A Debreceni Egyetemmel és több oktatási intézménnyel kialakított kapcsolatokat is részben az utánpótlás-nevelés szolgálatába állították. Úgy véli, a mezőgazdaság jövője azon múlik, sikerül-e megszólítani a fiatal generációt. „A mai munkavállalók egészen másképp gondolkodnak, mint elődeik. Míg korábban egy munkahely akár egész életre szólhatott, ma már sokkal természetesebb a váltás.
Az egyetemen egy egész évet hallgattam pszichológiát, a mai napig fejlesztem magam, és a tanultakat hasznosítom is nap mint nap a vezetésben. Steigervald Krisztián podcast műsorai nagy segítséget nyújtanak abban, hogy a fiatalabb generációt megértsük, elfogadjuk és kialakítsuk a számukra megfelelő marasztaló környezetet. Például azt is megértették velem, hogy másképp tekintenek a tudásra. Míg apósom és az ő generációja mindenhez értett, addig a mai fiatalok nem kívánnak mindenhez érteni. Ők egy dologra szeretnének specializálódni, de azt a területet teljes mélységében igyekeznek megismerni” – meséli tapasztalatait Rákóczi András.
Szerinte a megtartás kulcsa nem a szigor, hanem a kölcsönös bizalom. A Tedejnél ezért igyekeznek olyan légkört teremteni, ahol a dolgozók nemcsak munkatársak, hanem egy közösség tagjai is lehetnek. A családi légkör segítséget jelent a mindennapokban. „Ha valakinek gondja van például gyermeke kollégiumi elhelyezésével, pénzügyi akadályba ütközik, vagy egyszerűen csak tanácsra van szüksége, mi, vezetők igyekszünk ebben támogatást nyújtani. Ugyanis, ha a munkatársaink gondjait valamelyest le tudjuk venni a vállukról, akkor sokkal jobban tudnak koncentrálni a feladataikra.”
