Nyáron egymást érik a zamatos gyümölcsök a kertekben. A cseresznye, a meggy után a kajszi, az őszibarack, a szilva vagy a korai alma és körte ilyenkor mutatják meg magukat. A jó termés nem csak az időjárás kérdése, mert a gyümölcsök minőségét számos más tényező is befolyásolja.

A napfény mennyisége, a korona szerkezete, a termések száma, a tápanyagellátás és az öntözés egyaránt meghatározza, hogy a leszüretelt gyümölcsök mennyire lesznek édesek, lédúsak és aromásak.
Kell-e, hogy a napfény közvetlenül érje a gyümölcsöt?
Egyértelműen igen, de csak ésszerű mértékben. A gyümölcsfák levelei a napsütés energiáját felhasználva állítják elő azokat a cukrokat, amelyek később a termésekbe jutnak. Minél hatékonyabb a fotoszintézis, annál több cukor és aromaanyag halmozódik fel a gyümölcsökben. A közvetlen fény a gyümölcsökre is kedvező hatással van. A napsütés elősegíti a fedőszín kialakulását, ezért a piros alma, a cseresznye vagy az őszibarack szebb színű lesz, ha elegendő fényt kap.
A túlzott lombritkítás azonban nem célravezető. A nyári hőhullámok idején az erős napsugárzás napégést okozhat, amely barna, parás foltok formájában jelenik meg a gyümölcs héján. Ezért olyan koronára kell törekedni, amely elegendő fényt enged be, ugyanakkor a legforróbb órákban némi védelmet is biztosít.
Nem jó, ha túl sok gyümölcs marad a fán
A bőséges termés első látásra örömteli, de nem minden esetben jelent jobb minőséget. Egy gyümölcsfa csak meghatározott mennyiségű vizet, tápanyagot és energiát képes biztosítani a fejlődő termések számára. Ha túl sok gyümölcs fejlődik egyszerre, ezek az erőforrások eloszlanak közöttük, így egyik sem jut elegendő utánpótláshoz.
Ennek következménye, hogy a gyümölcsök kisebbek maradnak, kevésbé lesznek édesek, színeződésük gyengébb, húsuk pedig sokszor kevésbé zamatos. A túlterhelt fák ráadásul jobban kimerülnek, ezért a következő évben gyakran jóval kevesebb virágrügyet hoznak. Ez okozza a sok gyümölcsfajnál ismert váltakozó terméshozamot. A nagy gyümölcsű fajoknál, például az őszibaracknál, a kajszinál vagy az almánál ezért különösen hasznos a termésritkítás – amennyiben szükséges és túlterhelt a fa.
A szellős korona ideális
A gyümölcsfák metszésének egyik legfontosabb célja, hogy a korona belsejébe is elegendő fény és levegő jusson. A sűrű, elhanyagolt lombkorona árnyékolja a terméseket, a levelek lassabban száradnak fel, és kedvezőbb feltételek alakulnak ki a gombás betegségek számára. A jól szellőző korona ezzel szemben egészségesebb környezetet biztosít. A gyümölcsök gyorsabban száradnak eső után, kisebb a fertőzések veszélye, egyenletesebben színeződnek, és az érésük is harmonikusabb lesz. A metszés tehát nem csupán a fa alakjáról szól, hanem közvetlenül hozzájárul a termés minőségéhez is.


