Nyitott kérdések

A házi tyúk domesztikációjával kapcsolatban több kérdés is felmerül, például melyik faj vagy fajok tekinthetők az ősének? Csupán az iskolában, a tankönyvekben is megemlített bankivatyúk? Netán mind a négy dzsungeltyúk-faj? Vagy egy azóta már kipusztult és elfeledett faj?

Egy hajdani elmélet szerint, létezett egy vadon élő óriástyúk (Gallus giganteus), melyről először korának egyik legnagyszerűbb zoológusa, Coen­raad Jacob Temminck tesz említést 1813-ban megjelent könyvében, bár ott ő is csak múlt időben beszél róla. Később többen átvették az elméletét, annak ellenére, hogy az óriástyúk egykori létezésére semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem találtak.

Később ezért inkább visszatértek a bankiva-ős-elmélethez, noha itt is számos kérdőjel akad. Például a maláji típusú ázsiai harcos tyúkfajták nem igazán férnek bele a képbe, illetve nehezen elképzelhető, hogy legalább a Sonnerat-tyúk ne vett volna részt a háziasításban. Nagyon közeli rokona a bankivatyúknak, és hajdan élőhelyeik vélhetően még nagyobb mértékben átfedésben voltak, mint manapság.

Azt sem tudjuk, mikor és hol háziasították először a dzsungeltyúkokat. Csak annyi bizonyos, hogy az ókori civilizációk már 5000 évvel ezelőtt tartották őket az Indus-völgyben. Érdekes felfedezést tett Howard Carter 1923-ban, amikor egy kakast ábrázoló agyagcserepet talált Tutanhamon fáraó (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) sírjában. Egyes leírások szerint a házi tyúkok i. e. 1500 körül már megjelentek Európában is, más leírásokban azonban későbbi időpont szerepel.

A Rajna vidékéről például i. e. 600 körüli kakasnak vélt ábrázolások ismertek. Magyarországon eddig egyetlen, szkíta kori csontlelet került elő. A római korban viszont már az egész Kárpát-medencében előfordult a házi tyúk. Későbbi, avar kori csont- és tojáshéjleletek pedig kis termetű (tehát az ősi formához közel álló) példányokra utalnak.

A száraz erdőket részesíti előnyben, de megtalálható bambuszdzsungelekben, másodlagos erdőkben is, továbbá a kávé- és teaültetvényeken is előfordul. 2400 méter magasságban is megtalálható. Általában magányosan él, de előfordul maximum 5-6 fős csoportokban is. Ahol élőhelyeik átfedésben vannak, rendszeresen hibridizálódik a banki­va­tyúkkal.

Az eddig bemutatott három fajhoz kevéssé hasonlító zöld dzsungeltyúk, vagy más néven villásfarkú tyúk (Gallus varius) Indonézia lakója. Egyik jellegzetessége, hogy a taraja csipkézetlen, és nem 14, hanem 16 kormánytolla van. Költési időben a kakas 4-6 tyúkkal alkot közösséget, költési időn kívül legfeljebb 50 egyed alkot csoportot. Viszonylag jól repül, noha veszély esetén inkább a védelmet nyújtó aljnövényzetbe szalad. A villásfarkú tyúk csak a második évben szaporodóképes. Tojásai Izabella-színűek. Nem kereszteződik az előhelyén szintén előforduló bankivatyúkkal.

Mivel még nem tejesen tisztázott, hogy részt vett-e más dzsungeltyúkfaj is a házityúk domesztikációjában, talán nem árt a szűkebb rokonságról is szót ejteni. A Srí Lanka-i vagy más néven Lafayett-dzsungeltyúk (Gallus lafayettii) hasonlít leginkább a bankiva­tyúkra. Érdekessége, hogy a kakas lába nagyon világos, csaknem fehér színű. A kakas a második életévében színeződik ki. Kizárólag Sri Lanka lakója, ahol még meglehetősen gyakori. 1874-ben került először Európába, mégpedig a Londoni Állatkertbe. A falvak környékén kereszteződhet a házityúkkal.