A klinikai tőgygyulladás (mastitis) a tejhasznú szarvasmarha-ágazat egyik legnagyobb gazdasági veszteséget okozó betegsége. Csökkenti a tejtermelést és a tej minőségét, növeli az állatorvosi költségeket, valamint a selejtezési arányt. A gyakorlatban a kezelés gyakran még mindig empirikusan történik: a tünetek észlelése után azonnal intramammáris antibiotikum kezelést alkalmaznak, még mielőtt ismertté válna, melyik kórokozó okozza a fertőzést. Ez azonban szükségtelen antibiotikum-használathoz és az antimikrobiális rezisztencia terjedéséhez vezethet.
Hasonló gyógyulási arány antibiotikum nélkül is
A Lahore-i Állatorvos-tudományi Egyetem kutatói ezért egy gyors, telepi diagnosztikai módszer hatékonyságát vizsgálták. A randomizált terepkísérletben Pakisztán 16 tejtermelő gazdaságának 103 klinikai tőgygyulladásos tehenét vonták be.
A vizsgált rendszer három különböző táptalajt tartalmazott, amelyek lehetővé tették a legfontosabb kórokozócsoportok gyors elkülönítését. A minták 24 órás inkubálása után a telepen meg lehetett állapítani, hogy Gram-pozitív, Gram-negatív vagy vegyes fertőzésről van-e szó, illetve történt-e negatív (kórokozómentes) tenyésztés. Ennek megfelelően csak azok az állatok kaptak antibiotikumot, amelyeknél az valóban indokolt volt. Míg a Gram-negatív vagy tenyésztésileg negatív esetekben elegendőnek bizonyult a támogató kezelés.
A tenyésztésen alapuló döntéshozatal jelentősen mérsékelte az antibiotikum-felhasználást.
Ezzel együtt a klinikai gyógyulási arány nem maradt el a hagyományos kezeléstől: a tenyésztésen alapuló csoportban 82,6, a kontrollcsoportban 75,4 százalékos volt, míg a bakteriológiai gyógyulás gyakorlatilag azonos eredményt mutatott.
A kutatók ugyanakkor több fontos előnyt is kimutattak. A tenyésztés alapján kezelt teheneknél ritkábban fordult elő kezelési kudarc, és a gyógyulás is lényegesen gyorsabb volt. A klinikai felépülés medián ideje három napnak bizonyult, szemben a hagyományos kezelés hét napjával. A túlélésanalízis szintén igazolta, hogy a célzott kezelés szignifikánsan lerövidítette a gyógyulási időt.
A tejtermelés is nőtt a célzott kezeléssel
A telepi szintű eredmények szintén kedvezőek voltak. A kezelést követően a napi tejtermelés átlagosan közel hét literrel nőtt, miközben a tej szomatikus sejtszáma 56,8 százalékkal csökkent. A kutatók szerint ez a tőgy egészségi állapotának jelentős javulását jelzi, hiszen a szomatikus sejtszám a tőgygyulladás egyik legfontosabb mutatója.
A mintákból leggyakrabban Staphylococcus aureus, Streptococcus fajok és Escherichia coli kerültek elő. De Klebsiella, Pseudomonas, valamint több egyéb Gram-pozitív baktérium is előfordult. Az egyes gazdaságok között jelentős különbségeket találtak a kórokozók előfordulásában, ami alátámasztja, hogy a kezelés megtervezésénél érdemes a helyi fertőzési viszonyokat figyelembe venni, nem pedig minden esetben azonos antibiotikum-protokollt alkalmazni.
Bár alkalmazása megfelelő mintavételi és laboratóriumi alapismereteket igényel, lehetővé teszi, hogy a kezelési döntések a tényleges kórokozók alapján szülessenek meg. Ez nemcsak az antibiotikum-felhasználás jelentős csökkentéséhez járulhat hozzá, hanem gyorsabb gyógyulást, jobb tőgyegészséget és nagyobb tejtermelést is eredményezhet a kereskedelmi tejtermelő gazdaságokban.
