Fémek és allergének is felhalmozódhatnak
A rovarok nemcsak mikroorganizmusokat, hanem a takarmányukban található kémiai szennyezőket is felvehetik. A különböző fajok eltérő mértékben képesek kiválasztani vagy semlegesíteni ezeket az anyagokat, ezért egyes rovarokban jelentős koncentráció alakulhat ki.
Az élelmiszer-biztonsági szempontból problémás anyagok között arzént, kadmiumot és ólmot is azonosítottak, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének egyik vizsgálata pedig tartósan megmaradó PFAS-vegyületek jelenlétére is felhívta a figyelmet.
A szennyeződés nem feltétlenül ér véget a rovarfehérje előállításával. A nehézfémek a frasszban is megmaradhatnak, majd annak mezőgazdasági felhasználásakor a talajba kerülhetnek. Tárolás közben az ammónia- és dinitrogén-oxid-kibocsátás, illetve a vizek szennyezésének lehetősége is vizsgálandó.
A másik jelentős terület az allergénhatás. A rovarokkal rendszeresen dolgozó embereknél légzőszervi és bőrtüneteket, ritkább esetben súlyos allergiás reakciókat is leírtak.
Egy 2023-as összefoglaló tanulmány szerint a rovarokkal kapcsolatos munkakörökben dolgozók 60 százaléka számolt be munkavégzéshez köthető allergiás tünetekről. A fogyasztók esetében főként a rákfélékre, puhatestűekre és poratkákra allergiások lehetnek érintettek, mivel egyes fehérjék között keresztreakció alakulhat ki. Az is előfordulhat, hogy a rovarok takarmányában lévő allergén – például glutén – megjelenik a végtermékben.
Ez különösen akkor jelenthet problémát, ha a rovarlisztet kenyérben, tésztában vagy más, megszokott élelmiszerben használják fel, és jelenléte nem elég egyértelmű a vásárló számára.
A jelentés szerint a kockázat a hobbiállatoknál sem zárható ki. Bár a rovarfehérjét tartalmazó kutyatápokat gyakran hipoallergénként reklámozzák, az atkákra érzékeny állatok a lisztkukac fehérjéire is reagálhatnak. A szervezet ezért minden terméken pontos fajmegjelölést, valamint a keresztallergiára és a felhasznált takarmányra vonatkozó tájékoztatást javasol.
A takarmányozási előnyöknek is vannak korlátai
A rovarfehérje nem minden állatfaj esetében és nem korlátlan mennyiségben helyettesítheti a hagyományos fehérjeforrásokat.
A jelentésben idézett kutatások alapján a túl magas bekeverési arány egészségügyi problémákat okozhat, halaknál hozzávetőleg 25–30, brojlercsirkéknél és sertéseknél pedig 10 százalék körül húzódhat az a szint, amely felett már fokozott óvatosságra van szükség.
A frassz növénytermesztési alkalmazása sem minden esetben hozta a várt eredményeket. Egyes kísérletekben javult ugyan a talaj nitrogén-, foszfor- és káliumtartalma, ez azonban nem feltétlenül eredményezett jobb talajállapotot vagy nagyobb termést. Más vizsgálatokban a magas ammónia-, kitin- vagy nitrittartalom gátolta a növények fejlődését.
Ökológiai kockázatot jelenthet a tenyésztett rovarok kiszabadulása is. Az Európában alkalmazott fajok közül több nem őshonos, ugyanakkor gyorsan szaporodik és jól alkalmazkodik.
A fekete katonalégy például Európa számos részén idegen faj, nagyüzemi tenyésztése mégis olyan térségekben folyik, ahol megtelepedésének kockázata közepes vagy magas. Kereskedelmi és vad állományok közötti kereszteződésre már találtak példát, miközben a nagyobb testű, gyorsabban fejlődő vonalak genetikai szelekciója tovább növelheti a bizonytalanságot.
További kutatást sürget az állatok takarmányozása és a frassz növénytermesztési használata előtt, az idegen fajok esetében pedig szigorúbb biológiai biztonsági vizsgálatokat vezetne be. A jelentés egy állatvédő szervezet álláspontját tükrözi, ezért következtetéseit az ágazati és hatósági értékelésekkel együtt érdemes vizsgálni.
