Az áfonya termesztésének legnagyobb trükkje a speciális közeg kialakítása. Mivel a homok pH-ja nem megfelelő, a sorok mentén nyitottak egy mély árkot, amelyet kamionszámra hozott savanyú tőzeg, fenyőapríték és fenyőfűrészpor keverékével töltöttek fel (folyóméterenként mintegy 80-120 literes normával). Olasz és nemzetközi tapasztalatokra alapozva az árok alját szándékosan nem fóliázták le, hogy elkerüljék a gyökérzóna befülledését. A savanyú kémhatás fenntartásához a tápoldatozás mellett minden tavasszal hektáronként 600 kilo­gramm elemikén-granulátumot szórnak ki a sorokra, ami az öntöző- és esővíz hatására lassan kénsavként szabadul fel.

A metszés során Tamásék tudatosan váltogatják a különböző korosztályú fás részeket: a legkisebb növekedést mutató, elöregedett ágakat tőből kimetszik, helyet adva az előző évi és kétéves erős hajtásoknak, így tartva állandóan fiatalosan a bokrokat a tervezett 18-20 éves élettartam alatt.

A kéthektáros szederültetvényben a korai Loch Tay és a középkorai Loch Ness játssza a főszerepet, amelyek június vérére, július közepére teljesen leérnek. Utánuk a késői Chester fajta egészen a fagyokig virágzik és terem. A szeder nagy előnye, hogy ha a korai bimbói meg is fáznak, képes újravirágozni a nóduszokból, legföljebb a szüret kitolódik. Az erős nyári UV-sugárzás és a napégés ellen azonban a szeder is profitálna a jövőben egy árnyékolóhálóból vagy fóliasátorból – a sátor ugyanis kiszűri az UV-t és magasabb páratartalmat biztosít, ami látványosan javítja a bogyók minőségét, megelőzve az egyedi résztermések kifehéredését. A szedernél inkább az értékesítés a kihívás: a két hektár szederrel talán kissé túlméretezték a kapacitásaikat – mondja Szentpéteri Tamás –, néha úgy érzik, hogy több terem itt, mint amennyit az egész országban képesek lennének elfogyasztani.

Öntözés telefonról

A Nyírségben február 20. és a május közepi csapadékhullám között mindössze 4 milliméter csapadék esett, így a porszáraz homokon az öntözés létkérdés. Tamásék a csepegtetőcsöveket nem a földre fektetik, hanem 50 centiméter magasságban, a drótokra függesztve vezetik. Ezzel megakadályozzák, hogy a csövek nyári hőtágulása (dilatációja) miatt a sorközbe belógó hurkokat a fűnyírógép elvágja, áfonyában és szederben pedig a földön lévő cső nem vizezi össze az alsó termésrészeket, megelőzve ezzel a gombás fertőzéseket.

Az öntözésirányítást igyekeztek a lehető legegyszerűbben digitalizálni: az ültetvény különböző pontjain elhelyezett talajszondák mérik a talajnedvességet, az adatok alapján pedig Tamás – régi vágya szerint – közvetlenül az okostelefonjáról, távvezérléssel indítja és szabályozza az öntözési ciklusokat, akár az ország másik feléből is. Ez a pontos adagolás biztosítja, hogy a kijuttatott tápanyag veszteség nélkül jusson el a növényekhez.