Szerző:
Dr. Kovács Szilvia

Segítségével elkerülhető a fák végletes kimerülése, megelőzhető az ágak hasadása, és biztosítható, hogy a következő évben is bőséges virágrügy-berakódottsággal induljon a szezon. Bár a folyamat időigényes, a fán maradó gyümölcsök jobb színeződése, zamatosabb íze és nagyobb mérete, valamint a kártevők elleni hatékonyabb védekezés bőségesen kárpótolja a gazdát a befektetett energiáért.

Gyümölcsfáink a gondos ápolást bőséges terméssel hálálják meg. Mégis előfordul, hogy az egyik évben roskadozó fák a következő évben „pihennek”, kevés termést hoznak. A gyümölcstermesztésben ezt alternanciának, vagy más néven szakaszos terméshozásnak nevezzük.

„Pihenő” évben erőteljes a hajtásnövekedés, a fák szépen berakódnak termőrügyekkel, melyekből a következő évben ismét gazdag termésre számíthatunk. A nagy termésű évben azonban a fák gyengén növekednek, kevesebb termőrügy képződik.

Leginkább alma- és körtefajtáknál, de például nagy gyümölcsű szilvafajtáknál is előfordulhatnak gazdag termésű és gyengébb évek. Környezeti hatások is kiválthatják, például erős fagykár, mely felborítja a hajtásnövekedés és a terméshozás egyensúlyát.

Fontos ezért, hogy figyeljük gyümölcsfáinkat és próbáljuk megtartani ezt az egyensúlyt. A bőséges terméshozású években érdemes megritkítanunk a termőgallyakon lévő gyümölcsöket, míg gyengén termő évben nyáron metsszük meg az erősen növő fáinkat.

Nyári metszésnél eltávolítjuk az erős, függőleges növekedésű ún. vízhajtásokat. A fiatal hajtások, termőgallyak enyhe ritkításával pedig visszafogjuk az erőteljes növekedést, szellőssé, világossá tesszük a koronát, kedvező feltételeket teremtünk a virágrügyek képződéséhez.

A virágrügyekkel szépen berakódott fák virágainak akár 50-70%-a is megtermékenyülhet kedvező időjárású években. A megfelelő termésmennyiséghez azonban a gyümölcsfajok többségénél ennél kisebb terméskötődés elegendő. Almánál, körténél 15-20%, kajszinál, szilvánál, cseresznyénél és meggynél 20-30%, őszibaracknál 40% az optimális kötődési arány.

A héjasok közül mandulánál 25-30%, míg diónál és mogyorónál a virágok 70-90%-ának kell megtermékenyülnie. A kisebb gyümölcsméretű bogyós gyümölcsfajoknál nagy terméskötődési arányra van szükség. Ribiszkéknél, köszméténél a jó termésmennyiséghez 50-70%, míg szamócánál, málnánál és szedernél 80-90% körüli kötődési arány szükséges. Málnánál, szedernél és szamócánál – ahol a gyümölcsök terméscsoportok – a virágokban nagyszámú bibe és terméskezdemény található.

A szamóca virágaiban például 200-500, és ebből minél többnek meg kell termékenyülnie ahhoz, hogy szabályos és nagy méretű gyümölcsök fejlődjenek.