De hogyan is döntsük el, hogy virágzást követően megfelelő mennyiségű-e a terméskezdemény, szükséges-e a termésritkítás, és ha igen, mikor csináljuk?

A megadott kötődési arányszámok mutatják, hogy nagy terméshez milyen terméskötődési értékek szükségesek. A ritkítást azoknál a gyümölcsfajoknál érdemes elvégeznünk, ahol szép, darabos gyümölcsökre van szükségünk, így az almatermésűeknél és a csonthéjasoknál.

A bogyósoknál nem szükséges ritkítani, mint ahogy a héjasoknál sem. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a fákon hol helyezkednek el a fiatal gyümölcsök.

Az idei tavaszi fagykárok után sok gyümölcsfánál a korona felső részén kötődtek a gyümölcsök. Az egész fára vetítve hiába megfelelő a kötődési arány, a gyümölcsök elhelyezkedése egyenetlen: a korona felső részén túlkötődés, míg az alsó részen nagyon kevés gyümölcs figyelhető meg. Ilyen esetben is ritkítanunk kell, hiszen a sűrűn berakódott termővesszők, gallyak könnyen lehasadhatnak, a termések elaprósodnak.

Kisebb gyümölcsösökben érdemes kézzel ritkítani, mert így egyenletes gyümölcsterhelést lehet beállítani, ugyanakkor válogatni is tudunk a ritkítással, vagyis leszedjük a sérült, beteg, fejletlen vagy ikerterméseket.

Intenzív almaültetvényekben már a virágzatokban is elkezdhető a ritkítás, de az egyre szélsőségesebb időjárás miatt érdemes megvárni a komolyabb tavaszi fagyok végét és a második tisztuló hullást.

A virágzást követően több időpontban is megfigyelhetünk terméshullást. Az elsőt a virágzást követően, ekkor hullanak le a nem termékenyült virágok, a továbbfejlődésre képtelen fiatal termések. A második természetes hullási periódusban már a terméskezdemények hullására kerül sor, és ennek ideje gyümölcsfajonként, fajtánként eltérő.

Csonthéjasoknál, így cseresznyénél, meggynél, kajszinál, szilvánál, őszibaracknál a második hullási periódus 4-6 héttel a virágzást követően zajlik. A harmadik jelentősebb hullási periódus érés előtt figyelhető meg.

Cseresznyénél, meggynél ekkor a rendellenesen fejlődött gyümölcsök hullanak, míg szilvánál a kifejlett termések hullása fajtatulajdonság, leginkább a korai érésű fajtákra jellemző.

Alma- és körtefajtáknál a második terméshullási periódusra júniusban kerül sor. Almafajtáknál ez leginkább a nyári érésű (pl. ’Summared’), a rövid gyümölcskocsányú (pl. ’Idared’), vagy a gyenge termőképességű, nagyon erős hajtásnövekedésű (pl. ’Cox’s Orange Pippin’) fajtáknál figyelhető meg. Körtéknél az érés előtti gyümölcshullás leginkább fajtatulajdonság (pl. ’Arabitka’, ’Diel vajkörte’).

Az alma, a körte, a kajszi, az őszibarack és a nagy gyümölcsű szilvafajták termésritkítása jöhet leginkább szóba, de nagy termésű években a túlkötődésből adódó elaprósodás miatt az öntermékeny cseresznyefajtáknál vagy a piaci értékesítésre szánt meggynél is érdemes megfontolni a zöldmunkát.

Az alternanciára hajlamos gyümölcsfajoknál, így az almánál, körténél a nagy termésű években nem hagyható el. A ritkítás tehát segít fenntartani a termőegyensúlyt, növeli a gyümölcsméretet, segíti a megmaradó gyümölcsök színeződését és kedvezően hat az ízükre.

Csökkenti a túlterhelésből adódó terméshullást, a gyümölcsről gyümölcsre terjedő kórokozók, kártevők kártételét (pl. gyümölcsmolyok, monília).

Ritkítással megakadályozzuk a túlterhelt gallyak, ágak lehasadását, elősegítjük a fiatal hajtások növekedését, a fák télre való felkészülését, a virágrügyek kialakulását.