Ma már újabb fajtáik alakgalambnak számítanak, de a tartásuk, a peckes járásuk ebből a régi, aktív röpmúltból maradt meg, csak mára a kiállítások kedvéért a tenyésztésben kiemeltek bizonyos külső jegyeiket, így jött létre az angol és a német változat.

Arról, hogy mely fajtákból eredeztethetők, pontos információk nem maradtak fenn a 14. századból, de a szakértők szerint az ősi római galambok mellett keringő fajták és indiai galambok vére keveredik bennük. A modern angol modenát a 19. század végén az angolok formálták, míg a németet a 20. század elején finomították a német tenyésztők, hogy a triganino mozgékonyságát ötvözzék egy elegánsabb, kerekebb formával.

Egy eredményes dúc Ráckevéről

Kiss László ráckevei angolmodena-­te­nyész­tő bár még csak harmincéves, igen szép eredményekkel büszkélkedhet. Tizenhárom éves kora óta tartja ezt a fajtát, először hobbi volt, akkor még csak néhány párból állt az állománya. A galambszeretetet édesapjától örökölte, és kifejezetten galambász dinasztiának számítanak, mert öccse Dániel színes postagalambjait néhány éve mutattuk be lapunkban.

A tavalyi éve kiállítási szempontból nagyon jól sikerült. Részt vett a fajtaklub fiatal kiállításán Zalaboldogfán, volt Szlovákiában a Nyitrai Európa Kiállításon – ez volt az első külföldi megmérettetése –, a Nemzeti Kiállításon Cegléden, továbbá Dabason a fajtaklub kiállításán és Szigethalmon a saját egyesületi kiállításon – eseményenként 20 körüli egyedszámmal indult.

A fiatalok kiállításán a tenyésztők által megszavazott legszebb fiatal galamb díját hozta el, Nyitrán három díjazott galambja is lett, tehát madarai nemzetközi bírálat alatt is jól megállták a helyüket. Cegléden egy nemzeti győztes tojója lett, és a „magyar mester” címet is megkapta. Ennél színek szerint négy egyedből álló csapatot kell indítani, ahol megfelelő létszám esetén osztják csak ki a díjat. Dabason pedig a fajtaklub egyik jelentős trófeáját, a vándorserleget sikerült megszereznie véglegesen, amit úgy lehet megnyerni, hogy nyolc galambból álló csoportot kell nevezni (négy fiatal, négy idős, változó ivararánnyal), és ha valaki egymásután háromszor megnyeri a vándorserleget, akkor a harmadik alkalom után az már végleg nála marad. Bő húsz éve, amióta angol modena fajtaklub van hazánkban, ez ővele együtt eddig négy embernek sikerült.

Mi tetszett meg neked az angol modena fajtában?

– Hogy nagyon színesek. Több mint száz elfogadott szín- és rajzolatváltozat van, köztük nagyon különlegesek is. Az is érdekes benne, hogy nem a klasszikus galambforma, hanem gömbölyű, viszonylag szélesebb fejjel. A standard szerint is e galamb alakjának olyannak kell lenni, hogy ha egy kört rajzolunk köré, semmi ne lógjon ki belőle. A mérete pedig egy kézilabdához hasonlítható.

Ott a bírálatkor iránymutatást kap az ember, hogy milyen módon tenyésszen, szelektáljon tovább, illetve ha győz a galambja, akkor az utódai is keresettebbé, értékesebbé válnak.

A modena világviszonylatban, illetve hazánkban mennyire népszerű fajta?

– Vannak a népszerű világfajták (king, mondain, texán), a modenákat a közepes népszerűség alja felé sorolnám be. Világviszonylatban ismert, de tenyésztői bázisa a világfajtákéhoz viszonyítva jóval kisebb. A magyar fajtaklubban 10-15 fő között vagyunk, a fajtaklub kiállítása is 60-100 egyed bemutatásával zajlik. Olaszországban, Németországban és Francia­or­szág­ban több a tenyésztő, már méretükből adódóan is, és ezekben az országokban vannak olyan dúcok, ahonnan vérfrissítésnek érdemes madarat hozni hazánkba is.