(A korábbi cikk: Ami jó a tyúknak, nem biztos, hogy a környezetnek is)
A kutatás során a tudósok a tyúkok takarmányfogyasztása alapján számították ki a keletkező ürülék mennyiségét. A trágyakezelésből származó környezeti hatásokat az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) 2019-es módszertana alapján becsülték meg.
Ez azt jelenti, hogy a trágyából származó üvegházhatású gázok kibocsátása szerepelt az elemzésben. A számítások során abból indultak ki, hogy a trágyát rendszeresen eltávolítják az ólakból, majd időszakosan mezőgazdasági területekre vagy legelőkre juttatják ki. A gazdaság kapuján túli folyamatokat – például a trágya további feldolgozását vagy szállítását – azonban már nem vizsgálták.

Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Miért az elhullási arányt használták az állatjólét egyik mutatójaként?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az elhullási arány önmagában nem írja le teljesen az állatok jólétét. Az állatjólét ennél jóval összetettebb fogalom: magában foglalja az állatok fizikai egészségét, viselkedését, stressz-szintjét és érzelmi állapotát is.
Ennek ellenére az elhullási arány fontos mutató, mert jól mérhető országos szinten, és közvetlen kapcsolatban áll a környezeti terheléssel is.
A kutatók elismerik, hogy az elhullási arányok az elmúlt években változhattak, de jelenleg ez az egyik kevés olyan állatjóléti mutató, amely országos szinten megbízhatóan összehasonlítható a különböző tartási rendszerek között. Reményeik szerint a jövőbeni kutatások ennél részletesebb állatjóléti mutatókat is figyelembe vesznek majd.
Mit érdemes levonni a kutatásból fogyasztóként?
A kutatók szerint a legfontosabb tanulság, hogy jelenleg nincs olyan tojástermelési rendszer, amely minden szempontból a legjobb lenne. Az állatjólét és a környezeti fenntarthatóság között sok esetben kompromisszumot kell kötni.
A kutatók szerint a fenntarthatóságot nem lehet egyetlen mutató – például csak az állatjólét vagy csak a szén-dioxid-kibocsátás – alapján megítélni. Minden tényezőt együtt kell vizsgálni.
Miért pusztul el több tyúk a szabadtartásos és ökológiai rendszerekben?
A kutatás szerint ennek több oka is lehet. A szabadtartásban élő tyúkok nagyobb eséllyel találkoznak fertőző betegségekkel, ragadozókkal, sérülésekkel, valamint a tollcsipkedésből és az egymás bántalmazásából eredő problémákkal.
A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy

Fotó: MMG/Csatlós Norbert



