A jólét sokkal összetettebb fogalom. Egy szabadtartásban élő tyúk például kapirgálhat, porfürdőt vehet, mozoghat, szabadabban viselkedhet természetes ösztönei szerint, ami kétségtelenül javítja az életminőségét. Ugyanakkor a nagyobb szabadság nagyobb kockázatokkal is járhat.
A kutatók ezt egy nehéz etikai kérdésnek nevezik: Mi a fontosabb? Az, hogy az állat természetesebb életet élhessen, még akkor is, ha nagyobb az elhullás kockázata? Vagy az, hogy biztonságosabb körülmények között kevesebb állat pusztuljon el, viszont korlátozottabb életet éljen? Erre a kérdésre nincs egyszerű vagy mindenki számára elfogadható válasz.
Miért okoznak kevesebb kibocsátást a ketreces rendszerek?
A kutatók szerint ennek elsősorban a nagyobb termelési hatékonyság az oka. A ketreces tartásban a tyúkok általában kevesebb takarmányt fogyasztanak, ugyanakkor hasonló mennyiségű tojást termelnek.
Másképpen fogalmazva minél kevesebb takarmány szükséges ugyanannyi tojás előállításához, annál kisebb lesz a termelés környezeti lábnyoma.
Miért jár nagyobb környezetterheléssel a bio szabadtartás?
Az ökológiai szabadtartású gazdaságok általában kevesebb tojást termelnek egy tyúkra vetítve, több takarmányra van szükségük egy tojás előállításához, az ökológiai takarmánynövények terméshozama pedig rendszerint alacsonyabb. Mindez azt eredményezi, hogy ugyanannyi tojás előállításához több földterület, több takarmány, több víz, és több egyéb erőforrás szükséges. Ez növeli a környezet terhelését és az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Mi lehet a megoldás?
A kutatók szerint nem a ketreces tartás visszahozása a cél. Sokkal inkább
Ehhez további fejlődésre van szükség több területen is a tenyésztésben és a genetikai szelekcióban, a takarmányozásban, a növénytermesztésben, valamint a gazdaságok működtetésében.
A kutatók szerint a hosszú távú cél egy olyan ketrec nélküli tojástermelés kialakítása, amely egyszerre szolgálja az állatok jólétét, a gazdaságok hatékony működését és a környezet védelmét.
