A növényt a Prágai Egyetem botanikaprofesszora, Carl Bořivoj Presl 1845-ben írta le, aki a Petteria nemzetségnévvel az osztrák botanikus, Franz Petter előtt tiszteleg.
A fürtös albánzanót (Petteria ramentacea) nemzetségének egyetlen képviselője, a pillangósvirágúak családjának tagja. Terebélyes, sűrűn ágas, 1,5-2, néha akár 3-4 méter magas cserjévé fejlődő, lombhullató növény, mely a Balkán-félsziget északnyugati vidékein, Albánia északi területein, valamint Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, illetve Görögországban fordul elő. A mediterrán-szubmediterrán területeken mintegy 700 méteres tengerszint feletti magasságig a köves, száraz, napsütötte hegyoldalak bozótosainak növénye.
Kopasz, zöld hajtásai a napos oldalukon pirosasak. Pálhaleveles, három levélkéből összetett levelei szórt állásúak, hosszú, 1,5-5 cm-es levélnyelei jellegzetesek. A fiatalon pillás szélű levélkék 2-6 cm hosszúak, alakjuk hosszúkás, hosszúkás-tojásdad vagy kissé visszás tojásdad. A levélkék széle ép, a levélkecsúcs többnyire lekerekített, a levélkeváll ék alakú.
A levélkék kifejlett korukban sötétzöldek, a fonáki oldaluk világosabb.
A lombozat fölé emelkedő, gyönyörű aranysárga, finoman illatos virágai április végétől május második feléig, néha júniusig is nyílnak, a hajtások végén felálló, 5-7 cm hosszú, dús fürtökbe rendeződve. Virágzatáról több szakirodalomban dalmát aranyesőnek is nevezik, mivel hasonlít a hazánkban is honos közönséges aranyesőre (Laburnum anagyroides), amelynek azonban lecsüngő fürtöket alkotnak a virágai.
Az elnyílást követően fejlődnek ki 4-5 cm hosszú, lapított, pelyhesen szőrös hüvelytermései. A kezdetben zöld, majd megbarnuló termések hirtelen felnyílva, felpattanva bocsátják ki alig 2 mm-es, vörösesbarna magjaikat. Vigyázat, a magok mérgezők!
Mutatós szoliter cserjeként a mediterrán vidékek hangulatát idézi. Edzett, igénytelen növény, érdemes lenne a településeken nagyobb számban ültetni.
Termései nyár végére érnek meg. Felnyílásukat és a magok kihullását megelőzve szedjük le a terméseket a cserjéről, s tegyük azokat zacskóba, dobozba, ahol kipattoghatnak a magok, amelyeket ezután száraz, hűvös helyen tároljunk tavaszig. A többi pillangós növényhez hasonlóan az albánzanót magja is nagyon kemény héjú, ezért a tavaszi magvetést megelőzően áztassuk be egy napig langyos vízbe. A magvetéshez töltsünk meg normál kerti talajjal tálcákat vagy nagyobb cserepet, s legfeljebb 1 cm mélyen vessük el a magokat. A magvetés közege ne száradjon ki. A kelést követően a megerősödött magcsemetéket becserepezhetjük, majd később végső helyükre ültethetjük.
