Szerző: Hege Sára, Dr. Egerszegi István
*Írásomban a testtömeg és a köznapi szóhasználatban
szokásos súly szavakat ugyanazon jelentésben használom.
Milyen hatással van a természetes gidanevelés, illetve a mesterséges (tejpótló) takarmányozás a gidák súlygyarapodására? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ a MATE TDK-műhelyében készült dolgozat.
A világ kecskeállománya napjainkra meghaladta az egymilliárd egyedet, melyből a legnagyobb létszámmal Kína és India rendelkezik. Világszinten elsősorban húsáért tartják ezeket az állatokat Európát leszámítva, ahol a fő kecsketermék a tej, illetve a belőle készült sajt. Bár az uniós országokban csupán a világ kecskeállományának 2 százalékát tartják, az EU a globális kecsketej-termelésből mégis mintegy 18 százalékkal részesedik.
Az egészségtudatos táplálkozás térnyerésével egyre nagyobb figyelmet kap a kecsketej és termékeinek fogyasztása, főként a kézműves sajtoké. A kecsketej számos jótékony hatása ismert, többek között oligoszacharidjai hasonlítanak az anyatejéhez, így elősegíthetik a jótékony bélflóra kialakulását és az emésztőrendszer egészségét.

Magyarországon a kecskelétszám, valamint a hús- és tejtermelési adatok az európai átlaghoz képest elmaradottak, viszont az állatok a környezeti feltételekhez jól alkalmazkodtak. A hazai kecskelétszám 2020 óta 44 százalékkal csökkent, ami felhívja a figyelmet arra, hogy az ágazatnak szüksége van jó genetikai alappal bíró egyedekre, amelyeket főként a törzstenyészetek tudnak biztosítani.
Egy alábecsült ágazatról van szó, és úgy vélem, kutatásommal hozzá tudok járulni az alpesi törzstenyészetek megismertetéséhez – ezzel elősegítve munkájukat –, ami hatással van az árutermelő tenyészetekre is, ezáltal szélesebb palettát kínálva a fogyasztóknak.
A vizsgálat kiterjed a tenyésztésbe vételi súly jelentőségére, ezenfelül a természetes, tejes gidanevelés, illetve a tejpótlón alapuló úgynevezett mesterséges takarmányozás hatásának értékelésére, a súlygyarapodásra vonatkoztatva. A vizsgálatot három hasonló genetikai alapokkal dolgozó alpesi törzstenyészet mintáinak felhasználásával végzem, ami lehetővé teszi az eredmények megbízható összevetését és szélesebb körű érvényesítését.
Alpesi kecske

A fajta svájci eredetű, de ezen a néven Franciaországból kiindulva vált világszerte elterjedt tejelő kecskefajtává. Élénk vérmérséklete miatt a zárt tartást kevésbé tűri. Fajtatisztán leginkább intenzív és félintenzív tejtermelésre javasolják. A gödölyék megfelelő nevelés mellett 7–12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Kifejlett korban a bakok átlagos testsúlya 80–100 kg, marmagasságuk 80 cm feletti. Az anyák átlagos testsúlya 50–55 kg, marmagasságuk 65-70 cm, törzshosszúságuk 70–80 cm. Tejtermelése 600–800 kg, jó körülmények között 270–300 napos laktáció alatt elérheti az 1000–1200 kg-ot.
A Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetsége által meghatározott tenyészcél a fajta tisztavérben történő fenntartása, megőrizve a származási helye szerinti tenyésztési és termelési tulajdonságait. A fő tenyészcél a 270–300 napos laktációs időszakban 900 kg-os laktációs tejtermelés elérése kiegyenlített perzisztencia és a tej beltartalmi értékének javítása mellett, a szaporasági mutatók megőrzésével.
A jelenlegi magyarországi alpesikecske-törzsállomány több mint felét lefedi ez a kutatás. A vizsgálatokat és adatfelvételezést három tenyészetben végeztem:
• a Dunántúli-Középhegységben, azon belül a Kelet-Bakony lankáin elhelyezkedő családi gazdaságban (továbbiakban I. gazdaság), amely 2025-ben 23 tenyészanyával dolgozott, majd 2026-ban bővített;
• egy kis egyedlétszámú, 8 anyával dolgozó gazdaságban (továbbiakban II. gazdaság);
• és egy 42 anyával dolgozó (továbbiakban III. gazdaság) gazdaság állatain történtek a mérések.



