Ez azért fontos, mert természetesebb körülmények között a malacok már körülbelül kéthetes koruktól követik a kocát táplálékkeresés közben, és eközben fokozatosan sajátítják el a táplálkozáshoz kapcsolódó viselkedést. Az intenzív tartásban azonban a koca mozgása gyakran korlátozott, az anya és a malacok etetése pedig elkülönül egymástól, így jóval kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy a malac közvetlenül megfigyelje és kövesse anyja viselkedését.

A mostani kutatás ezt azzal egészíti ki, hogy közelebbről is bemutatja, milyen módon történhet az információ átadása anya és utód között. Az eredmények alapján ebben különösen fontos szerepe lehet a vizuális megfigyelésnek és a hangjelzéseknek.

A kocák a vizsgálat során gyakran röfögtek, magas hangú, stresszre utaló hangadás viszont nem fordult elő náluk. A malacok hangadása jóval változatosabb volt, amit a kutatók részben az egyedi különbségekkel, a temperamentummal és az új helyzettel magyaráztak.

Több lehetőség a tanulásra

A tanulmány gyakorlati szempontból arra hívja fel a figyelmet, hogy a malacok korai fejlődésében nemcsak a takarmány minősége és mennyisége számít.

A vizsgálatban használt fiaztató kutricákban a kocák szabadon mozoghattak, a malacok pedig az anya etetőjéhez is hozzáfértek. Ez a kialakítás kedvezhet a társas tanulásnak.

A kutatás ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a koca és a malac közötti szorosabb kommunikáció önmagában nem jelent feltétlenül jobb termelési eredményt. Bár viselkedésük több ponton összefüggött, a kocák táplálékkereső és társas viselkedése nem járt kimutathatóan nagyobb malacsúly-gyarapodással.

A vizsgálat jelentősége ezért elsősorban abban rejlik, hogy pontosabb képet ad a malacok korai tanulásáról és az elválasztás előtti időszak igényeiről. Az anya ebben az időszakban nemcsak táplálékforrás és védelem, hanem fontos információforrás is. Viselkedésével befolyásolhatja, hogy a malac mit közelít meg, mit próbál ki, és hogyan reagál egy új helyzetre.