A kajszibarack lisztharmata fehér, lisztes bevonatot képez a hajtásokon és a leveleken, a gyümölcsökön pedig szabálytalan, csipkézett, pirosas-bordós foltokat okoz. A betegség csak egyes évjáratokban jelentkezik, ilyen években a levelek kanalasodnak, torzulnak, korán elszáradnak. A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó ivaros termőtestekkel, az ún. kleisztotéciumokkal telel át. Ha a betegség a fákon korábban fellépett már, tavasszal az aszkospóra-szóródás idején a felszívódó, lisztharmat ellen is ható készítmények egy-két alkalommal kijuttatva elegendő védelmet adnak. Ősszel a lehullott, beteg lombot szedjük össze. Metszéskor a fertőzött, sűrű hajtásrészeket távolítsuk el, ezzel biztosítva a jó szellőzést. Kerüljük a nitrogén-túladagolást és a sűrű lombkorona-formákat.

A mogyorólisztharmat a mogyorócserjék leggyakoribb betegsége, rendszeres fellépése gyengíti a bokrokat. A termesztett gyümölcsfajok közül ritkán a gesztenyén is előfordul. A tünetek viszonylag későn, a nyár második felében válnak szembetűnővé. A fertőzés következtében a levelek fonákán először részlegesen, majd az egész levéllemezre kiterjedően szürkésfehér lisztes bevonat jelenik meg. A bevonatban később sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok (lisztharmatgombákra jellemző ivaros termőtestek) képződnek. Erős fertőzés esetén a fertőzött levelek elbarnulnak, és a nyár második felében fokozatosan lehullanak.

Mechanikai védekezésként a lombhullást követően a mogyoróbokrok alól gereblyézzük össze és égessük el a lehullott, beteg leveleket. A lisztharmat ellen használt kénkészítmények a mogyoró-takácsatkák számát is csökkentik.

A köszméte amerikai lisztharmata a köszméte leggyakoribb betegsége, és súlyos károkat képes okozni a fekete ribiszkén is. Nagyon különböző az egyes fajták betegséggel szembeni érzékenysége, de a kórokozó elsősorban a fogékony fajtákat támadja meg. A fertőzött fiatal hajtásokat és leveleket kezdetben kézzel ledörzsölhető lisztes bevonat borítja. A hajtások növekedése leáll, és a gyümölcsökön is megjelennek a tünetek. Az éretlen bogyók felületén eleinte vékony, fehéres, később sötétbarna színű nemezes bevonat jelenik meg. A beteg gyümölcsök nem érnek be és élvezhetetlen ízűek. A fertőzés következtében a növény évről évre egyre gyengébb lesz.