A nyugalmi időszakban végzett metszés különös figyelmet igényel a betegség megelőzése szempontjából. A fertőzött vagy fertőzésgyanús vesszőket távolítsuk el. A fákat kihajtás után többször ellenőrizzük, hogy a lisztes bevonat nem jelent-e meg a leveleken és a virágokon. A rügypattanás előtti permetezés hatástalan, mert a permetlé nem jut a rügyek belsejében lévő micéliumhoz. A virágzás előtti permetezések viszont döntő jelentőségűek. Céljuk egyrészt az elsődlegesen fertőzött növényi részeken a konídiumláncok kialakulásának csökkentése, másrészt a másodlagos fertőzések megakadályozása. Virágzáskor csak abban az esetben szükséges védekezni, ha hűvös időjárás miatt a virágzás elhúzódik. A lisztharmat-fertőzések kialakulására a legkedvezőbb időszak április végétől június elejéig tart, de a kórokozó az egész tenyészidőszakban folyamatosan fertőz.

A rezisztencia elkerülésére és a hatástartam növelésére a felszívódó szereket kontakt hatású készítménnyel kombinálva ajánlatos alkalmazni. Az intenzív hajtásnövekedést követően a két betegség ellen elegendő a 14-16 naponkénti ún. „fenntartó” védekezés, kontakt gombaölő szerekkel.

A kontakt készítményekkel szemben a kórokozó gombák nem alakítanak ki ellenálló képességet (rezisztenciát), hátrányos tulajdonságuk viszont, hogy a nagyobb eső lemossa őket a növényi részek felületéről, és ilyenkor a permetezést meg kell ismételni. A kén használatánál vegyük figyelembe, hogy 25 °C feletti hőmérsékleten perzselést okoz.

Az őszibarack lisztharmata kizárólag az őszibarackot támadja meg. A betegség jelentősége a nektarinok (kopaszbarack) elterjedésével jelentősen nőtt, mivel e fajták (pl. ’Venus’, ’Fantasia’) érzékenysége nagyobb, mint a molyhosaké. A molyhos fajták közül a ’Champion’ és a ’Ford’ nagyon fogékonyak, ezért a védelmükre fokozottabb gondot kell fordítani. A ’Suncrest’ molyhos fajtának pedig kifejezetten jó a lisztharmat-ellenállósága. A kórokozó egyaránt megtámadja a fiatal leveleket, a hajtásokat és a gyümölcsöket. A fertőzés első látható jelei a sziromhullás végén jelennek meg. A levélcsomók felületét teljesen beboríthatja a gombára jellemző fehér, lisztes bevonat. A fiatal levelek színén sárga foltok tűnnek fel, s velük szemben a fonáki oldalon fehér bevonat jelenik meg. A levelek befelé kanalasodnak, majd elszáradnak, végül lehullanak. A fokozottan érzékeny fajtákon a hajtások felkopaszodhatnak.

A fertőzött hajtásokon a kórokozó a virágrügyeket is elpusztíthatja. A fertőzött rügyekben telel át, így a kihajtott leveleket a gomba azonnal megtámadja. A legnagyobb kárt a meleg, szélvédett helyen telepített fákon okozza. A betegség elleni védekezésben a téli metszésnek a tavaszi fertőzések megelőzésében jelentős szerepe van. Az őszibarack egyéves vesszőinek hagyományos metszésmódjánál a fertőzött hajtások felső egyharmad részét eltávolítják. Ezzel az áttelelő micélium legnagyobb része is lekerül a fákról. A tenyészidő elején kémiai védekezésre a tafrinás levélfodrosodás ellen használt felszívódó szerek a lisztharmat ellen is megfelelő védelmet nyújtanak. Megelőzésként használhatók a kéntartalmú növényvédő szerek.