0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. augusztus 30.

Élet a deszkákon innen és túl, a fa hívása

Vannak, akik életük során egy vargabetűt leírva találnak vissza a gyökereikhez. Meglehet, a sors vagy Isten keze vezeti útjukat, netán egyfajta belső ösztön, egy tudatalatti késztetés, hogy bekövetkezzen az, ami eleve elrendeltetett.

Közösséget teremtő színház

Míg anyai oldalról a természet és az erdő szeretetét, addig apai ágról a színház iránti szenvedélyt örökölte. Már a XI. kerületi Köböl általános iskola színjátszókörében is rendszeresen szerepelt. A Városmajori Gimnáziumban matekszakra járt, ám a színészet iránti érdeklődése töretlen maradt. Amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezett, Ascher Tamás Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, az egyetem későbbi rektora felvételiztette. Nem járt sikerrel, de az emblematikus rendező biztató szavai újabb lökést adtak színészi pályájának. Kaposvárra került, ahol rendezőként is bemutatkozhatott.

A huszonhárom éves színházi pályafutása során eljutott Párizsba, és ötödik magyarként járhatott a mozgásszínházra szakosodott École Jacques Lecoq iskolába. Hazatérése után több független színházi alkotói társulathoz szegődött, majd két évig a németországi Ingolstadt városi színház társulatának tagja volt, és játszott több magyar nagyjátékfilmben is.

Rendezett többek között Debrecenben, Szolnokon és Nyíregyházán, Kolozsvárott, valamint Indiában, írt darabot és dalszöveget, tervezett díszletet, asztalosként már készített is párat. Tanított színészmesterséget és mozgást itthon és külföldön, tartott workshopokat szerte a világon és szervezett több előadóművészeti fesztivált.

„A jó színház képes empátiát ébreszteni, és közvetíteni a különböző vélemények között. A közös gondolkodás és az érzelmi élmények révén a közönségből egy ideig valódi közösség alakulhat, ami manapság nagyon nagy kincs”– foglalta össze, számára mi a színház egyik legfontosabb feladata.

Beteljesült vágyak

Látszólag a színház és az asztalos szakma nagyon távol állnak, de Péter felfedezett néhány közös pontot. A megrendelőnél tett helyszínbejárást, felmérést egy színdarab koncepcióalkotásával vonja párhuzamba, a műhelyben való munka a próbákhoz, a premier pedig a helyszínen való beépítéshez hasonlít. Egyvalamiben viszont határozott a különbség a két szakma között, az asztalosmunka évekre, évtizedekre szól, míg a színház a pillanat művészete.

„Azért vágtam bele az asztalosságba, mert szerettem volna valami kézzel foghatót is alkotni. Amikor elvégeztem a képzést, még nem jöttem rá az összefüggésre, hogy azzal az anyaggal dolgozom majd, amiért nagyapám, dédapám és ükapám oly sokat tett.

Lényegében az erdőgazdálkodási szemléletüknek is köszönhetem, hogy fával alkothatok. És ahogy nekik, úgy ez immár nekem is a szenvedélyemmé vált. Érzem, hogy ez számomra a teljes beteljesülés.”


Erdész-családfa

Az erdészetnek nagy hagyománya volt édesanyja, Madas Csilla családjában. Péter ükapja, Muck Endre a „soproni erdők atyjaként” lett ismert, de fia, Muck András és unokái, akik magyarosították nevüket, Madas András, Gabriella és László is az erdő szolgálatában álltak.

Madas László és Muck Endre
Madas László és Muck Endre (forrás: Wikimedia commons)
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: