Milyen közvetlen hatással van az idei aszály és az átlagostól eltérő vízjárás az Aranyponty Zrt. halgazdálkodására, különösen a tavak vízszintjére, vízminőségére és a halállomány egészségi állapotára?
– Ez az idei év minden korábbinál súlyosabb helyzetet hozott Rétimajorban, a cég központi telephelyén. A tavakat több mint 100 éve ellátó Séd-Nádor vízrendszer felső szakaszára mintegy három éve kapott vízjogi engedélyt egy mezőgazdasági vállalkozás jelentős mennyiségű öntözővíz kivételére. Részben ennek következtében a rendszer alsó szakaszán fekvő halastavaink hat-nyolc héten át gyakorlatilag érdemi vízpótlás nélkül maradtak, miközben a tartós hőség miatt a párolgás a legforróbb napokon akár napi 100 ezer köbméter vizet is elvitt a felszínről.
(Fotók: Aranyponty Zrt.)
A rétimajori telep közel 1000 hektáros, ebből mintegy 800 hektár a tényleges vízfelület. Ennek kb. 150 hektárja ma teljesen kiszáradt, további kb. 400 hektáron csak 30-40 centiméternyi víz maradt, normál haltenyésztés pedig jelenleg csak nagyjából 200-250 hektáron folytatható.
A sekély, felmelegedett víz oxigénháztartása – különösen hajnalban – vált kritikussá, ez okozta a tömeges halpusztulást. A veszteség jelenlegi becslésünk szerint 300-350 tonna, és nem csak a piaci méretű halakat érinti: jelentős kár keletkezett az egy- és kétnyaras növendékállományban, valamint a több éve nevelt tenyészhal- (anya-) állományban is.
Ez utóbbi a legérzékenyebb pont, mert a genetikai alapot jelenti a jövő generációk számára, pótlása még kedvező körülmények között is több évet vesz igénybe.
A folyamat lassítása és az állomány mentése érdekében nap mint nap dolgozunk: modern levegőztetőket és jet-skit használunk az oxigénszint javítására, szivattyúzással próbálunk vizet juttatni a legkritikusabb tavakhoz, meszezéssel javítjuk a vízminőséget, és ahol már nem volt más eszköz, ott kényszerhalászattal mentettük ki és értékesítettük idő előtt az állományt. A fehérvárcsurgói tározóból érkező pótvíz végül csak azt követően indult meg érdemben, hogy a halpusztulás már javában zajlott, annak ellenére, hogy jó előre jeleztük a kritikus állapotokat.
A szélsőséges időjárási és vízügyi körülmények hogyan befolyásolták a haltermelés költségeit és eredményességét?
– A közvetlen állományveszteség mennyisége jelenlegi becslésünk szerint 300-350 tonna. Ehhez jönnek a rendkívüli védekezés többletköltségei: levegőztető eszközök folyamatos üzemeltetése, meszezés, fokozott vízminőség-ellenőrzés, szükség esetén szivattyús vízpótlás.
A helyzet arra kényszerített minket, hogy idén nyáron a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségű halat értékesítsünk már a nyári hónapokban.
Emellett sok esetben a halak még nem érték el az ideális piaci méretet, és ez a kényszerű, nagy volumenű értékesítéssel együtt lefelé nyomta az árainkat.
