A tenyészállomány pusztulása középtávon is rontja az eredményességet, mert a genetikai alap helyreállítása több termelési szezont vesz igénybe. Emellett a tórendszer jelentős része most nem alkalmas normál termelésre, miközben a fenntartási költségek egy része a teljes tórendszert érinti, függetlenül attól, hogy az adott tó termel-e.
Tágabb, dunántúli összefüggésben is hasonló a kép: a térség mintegy 9000 hektáros halastóterületének jelentős részén hasonlóak a problémák, mint nálunk. Ezzel szemben a keleti országrészben egyelőre kedvezőbbek a feltételek: megfelelő víz- és oxigénellátás, illetve takarmányárak mellett ott nagyjából a tavalyi termelési és árszint tartható. Ez a kettősség azt jelenti, hogy országos volumenben a hazai piac ellátása egyelőre nem veszélyeztetett.
A horgásztavak és a horgászati szolgáltatások működésében milyen konkrét problémákat okozott az aszály? Érzékeltek-e változást a horgászati lehetőségekben, a halfogásokban, illetve a vendégforgalomban?
– Rétimajor turisztikai és vendéglátó szolgáltatásai zavartalanul működnek, a vendégeket továbbra is várjuk. A válsággal érintett üzemi tóterületek munkavédelmi, állategészségügyi és üzemeltetési okokból viszont csak előzetes egyeztetéssel látogathatók.Ugyanakkor a saját üzemeltetésű Örspusztai horgászcentrumunkat is le kellett zárnunk 1-2 hétre, miután több mint 100 darab, egyenként 20–60 kilogrammos harcsánk és más ragadozó halunk pusztult el egyik napról a másikra a vízhiány miatt.
Emiatt a lehalászott állomány egy része egyelőre nem kerülhet horgásztavakba, ez pedig ősszel a piacon egyszerre megjelenő, a szokásosnál nagyobb halmennyiséget eredményezhet. A hazai őszi és karácsonyi haligényt ugyanakkor nem látjuk veszélyben: a keleti termelők várhatóan biztosítani tudják azt, szükség esetén pedig az export visszafogásával is a hazai piacot helyezzük előtérbe.
Gondolkodtak azon, hogy lecsapolás idején a halastavak vizét a környező területek elárasztására felhasználják?
– A halastavak lecsapolásakor keletkező vizet eddig jellemzően visszaengedtük a csatornarendszerbe, esetünkben a Nádor-csatornába. Ezt a vizet elvben a környező legelőkre is ki lehetne engedni, ezt az ország több pontján már be is vezették a gyakorlatba. Nálunk azonban a csatornába történő kiengedés gravitációsan történik, míg a legelőkre juttatás szivattyúzást igényelne, ami számottevő többletköltséggel járna, ezt a jelenlegi gazdasági helyzetben egyelőre nem tudjuk vállalni.
Milyen állami vagy egyéb kárenyhítési, kártérítési, illetve támogatási lehetőségek állhatnak egy halgazdaság rendelkezésére aszály esetén, és milyen feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy ezekkel élhessenek?
– Itt fontos egyértelműen fogalmazni: a szántóföldi növénytermesztéssel ellentétben a halászati ágazatnak jelenleg gyakorlatilag nincs hozzáférése semmilyen aszálykár-kárenyhítési rendszerhez. A növénytermesztők számára működik az agrárkár-enyhítési rendszer, amely a 30 százalékot meghaladó, kultúránkénti hozamcsökkenést kompenzálja – megfelelő biztosítás esetén akár a hozamérték-csökkenés 80 százalékáig –, és rendkívüli aszályévekben uniós válságtartalékból is érkezhet kiegészítő forrás a károsult növénytermesztőkhöz.
Halastavi haltermelésre azonban ez a rendszer nem terjed ki, és a halgazdaságok jelenleg biztosítást sem tudnak kötni aszály, hőség vagy oxigénhiány okozta tömeges halpusztulásra, nincs olyan alap vagy konstrukció, amelybe erre be lehetne fizetni.
Amivel jelenleg élni tudunk, az elsősorban a jogi-hatósági út: kezdeményeztük a kialakult helyzet hatósági felülvizsgálatát, mert a vízgazdálkodásról szóló törvény szerint vízhiány idején a haltermelési és a természetvédelmi vízigénynek meg kellene előznie az öntözési célú vízhasználatot. A célunk nem elmarasztalás, hanem annak tisztázása, hogy ez az elsőbbségi sorrend a gyakorlatban is érvényesüljön, és hogy jogsértés megállapítása esetén legyen mód kártalanításra.
A MA-HAL kezdeményezte azt is, hogy abból az uniós krízisalapból, amelyet elsősorban az iráni háborúval összefüggő üzemanyagár-válság enyhítésére hoztak létre kifejezetten a halászati és akvakultúra-ágazat számára, a magyar halgazdaságok is részesülhessenek valamilyen aszálykár-támogatásban, hiszen nálunk jelenleg nem az üzemanyagár, hanem a vízhiány okozza a legnagyobb krízist. Ebben az ügyben egyelőre nem sikerült előrelépni.
