A mostani tapasztalatok alapján, milyen hosszabb távú alkalmazkodási lépéseket tartanak szükségesnek a halgazdaságok és a horgásztavak számára, hogy a következő aszályos években mérsékelni tudják a vízhiányból és a klímaváltozásból eredő károkat?

– Ez a nyár egyértelművé tette, hogy a halastavak nem egyszerű termelőhelyek, hanem a vízgazdálkodási és természetvédelmi rendszerek részei is egyben. Éppen ezért fontos, hogy az ágazat megfelelő módon képviselve legyen a közép- és hosszú távú nemzeti stratégiák kialakításánál. Ennek fényében négy területen látunk feltétlenül szükséges előrelépést.

Először: rendkívüli vízhiány idején ténylegesen érvényesüljön a halastavakban élő állatállomány minimális vízigénye, vagyis a jogszabály szerint már ma is előrébb sorolt haltermelési és természetvédelmi vízhasználat a gyakorlatban se maradjon le az öntözés mögött.

Másodszor: amikor egy meglévő vízbázison új, jelentős vízkivételre jogosult felhasználót terveznek be, ezt már a tervezési fázisban egyeztetni kelljen az érintett halgazdálkodókkal is. A mostani helyzetben ez elmaradt: a Séd-Nádor vízrendszer felső szakaszára mintegy három éve kiadott öntözési vízjogi engedély kapcsán velünk nem egyeztettek, és nem készült érdemi vizsgálat arra, mi legyen a teendő egy ilyen rendkívüli aszály esetén.

Harmadszor: a halastavak nagy léptékű rekonstrukcióját, úgymint kotrás, mélyítés, gátak és fő vízügyi műtárgyak megújítása, a vízvisszatartási és vízpótlási kapacitás helyreállítása, nem ágazati támogatásként, hanem állami infrastruktúra-feladatként kellene kezelni.

Egy ilyen léptékű rekonstrukciót azonban a haltermelés bevétele önmagában sosem tudná kitermelni. Magyarország mintegy 26-27 ezer hektárnyi halastava egyetlen feltöltéssel 300-350 millió köbméter vizet tárol a tájban, kotrással és mélyítéssel pedig ez további mintegy 150 millió köbméterrel bővülhetne. Mivel ennek a víznek az árvíz- és aszálykockázatot csökkentő, természetvédelmi haszna az egész társadalomé, nem forráskiegészítést kérünk: úgy gondoljuk, ez a fejlesztés eleve állami feladat, amelyben mi a terület felelős gazdájaként veszünk részt.

Negyedszer: ki kellene alakítani egy, a halgazdaságokra szabott biztosítási, kárenyhítési és ökoszisztéma-szolgáltatási kompenzációs rendszert. Csehország például célzott támogatási eszközökkel ismeri el a halastavak termelésen túli szolgáltatásait (vízvisszatartás, élőhely-fenntartás, tájgondozás), ami csökkenti a cseh gazdaságok kockázatát és versenyelőnyt is jelent számukra.

A horgásztavaknál is hasonló szemléletváltásra lenne szükség: elismerni, hogy ezek nem egyszerű vízfelületek, hanem vízmegtartó és élőhelyfunkciót ellátó rendszerek, és ennek megfelelően kellene támogatni a levegőztető eszközök beszerzését, valamint a szükség esetén rugalmasabb, aszályhoz igazított telepítési gyakorlatot.