Közös munka és jeles nap
A szüret a hagyományos paraszti gazdálkodásban különleges helyet foglalt el. Míg a szőlőművelés több munkafolyamata elsősorban családi vagy egyéni feladat volt, a szüret kifejezetten társasmunka volt. A kisebb gazdaságokban rokonok, szomszédok és ismerősök segítették egymást, a munka pedig étellel, itallal és később mulatsággal egészült ki. A városi szőlősgazdaságokban inkább bérmunkások, a földesúri szőlőkben pedig a 19. század közepéig jelentős részben robotolók végezték a munkát.
A 18–19. században több vidéken meghatározott jeles naphoz igazodtak: az Alföldön például Szent Mihály napja, szeptember 29., a Dunántúl egyes részein Teréz napja, október 15., Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Júdás napja, október 28. jelölte a szüret kezdetét. A pontos időpont természetesen a helyi adottságoktól és a szőlő érésétől is függött.
A 16–17. században egyes helyeken még a törvénykezést is szüneteltették erre az időszakra. A szőlő betakarítása tehát nem egyszerűen mezőgazdasági munka volt, hanem a közösség életének kiemelt eseménye.
A végzéshez ünnep is járt
A munkának megvolt a maga rituális lezárása is.
A szüreti felvonulások mai formája sem ősi változatlan hagyomány. A 19–20. század fordulóján a felvonulásokat miniszteri rendelettel is szabályozták, és az uradalmi szőlőmunkások korábbi ünneplési gyakorlata szolgált mintául. Így alakultak ki azok az országszerte ismert elemek, amelyek ma is sok szüreti rendezvényen megjelennek.
