„Alapvetően egy őrült ötletként indult az egész” – magyarázta Julian Helfenstein, a Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont kutatója, aki a közeli Leideni Egyetem munkatársaival közösen vezeti a kísérletet. A kutató szerint ritka, hogy egy projekt egyszerre szolgálja a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és annak mérséklését.
„A rizs lehetőséget kínál ennek a térségnek arra, hogy alkalmazkodjon a klímaváltozáshoz, vagyis olyan növényt termesszen, amelyre korábban nem volt lehetőség” – mondta. „Ugyanakkor a klímaváltozás mérsékléséhez is hozzájárulhat, mert ha nedvesen tartjuk a tőzeget, megakadályozzuk annak lebomlását és az ebből származó szén-dioxid-kibocsátást.”
Helfenstein szerint a tőzeges területek problémája nem kizárólag Hollandiát érinti: Észak-Európa jelentős részén, így Németországban, Belgiumban és még a balti államokban is hasonló gondokkal küzdenek.
„Eddig biztatóak az eredmények” – mondta Helfenstein. „Környezettudósként az ember folyamatosan a problémákra hívja fel a figyelmet. Ez pedig néha meglehetősen lehangoló: itt egy újabb probléma a klímaváltozás miatt, ott egy újabb szennyezés. És akkor egyszer csak itt van egy lehetőség, hogy a tudomány a megoldás felé is dolgozzon.”
A fő kérdés: milyen ízű a holland rizs?
A holland rizs iránt már helyi éttermek is érdeklődnek. A vendéglátóhelyek prémium kategóriás, helyben termesztett rizst szeretnének kínálni – mondta Guusje van der Vossen, a Wij Land nevű szervezet munkatársa, amely a gazdálkodókat segíti a fenntarthatóbb termelési módszerekre való átállásban.
Fotó: magnific
Elmondása szerint a most betakarított rizs egy észak-japán származású fajta, amely az eddigi tapasztalatok alapján a legjobban alkalmazkodott a holland körülményekhez.
Van der Vossen egyike annak a kevés embernek, aki már kóstolt Hollandiában termesztett rizst: tavaly ugyanis egy kísérleti tételből készült ételt már volt lehetősége megkóstolni.
„Őszintén szólva finom volt” – mondta nevetve. A cél az, hogy a holland rizsből többek között sushit, sőt akár szákét is készítsenek. „Kicsit rágós volt, de egyébként nagyszerű.”
