A harmadik pillér a fenntarthatóbb fogyasztás és az élelmiszer-műveltség. A fogyasztónak értenie kell, mit vásárol, honnan származik a termék, milyen minőségű és milyen értéket képvisel. Az egészséges táplálkozás kérdése szintén túlmutat az agrárium hagyományos határain. Ebben a közétkeztetésnek is szerepe lehet: az iskola lehetőség arra, hogy a következő generáció megismerje az élelmiszer útját és az egészséges táplálkozás alapjait.
A negyedik pillér az élelmiszerláncban keletkező hulladék csökkentése, megelőzése és újrahasznosítása. Már a termelési és feldolgozási folyamatok tervezésekor gondolni kell az energia, a víz és az alapanyagok hatékonyabb felhasználására. Egy tejüzemben például a tej hűtése során keletkező hő megfelelő technológiával visszaforgatható a rendszerbe. A hulladékcsökkentés így az energiahatékonysággal és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással is összefügg.
Az ötödik pillér az ellátásbiztonság és az élelmiszer-minőség. A járványok, aszályok, energiapiaci problémák és geopolitikai konfliktusok megmutatták, hogy stratégiai kérdés, képes-e egy ország biztonságosan ellátni saját lakosságát. A kisebb helyi szereplők ezért szintén az ellátásbiztonság részei lehetnek.
Egy rendszerként kell működtetni
Búza László hangsúlyozta, hogy az öt pillér nem kezelhető egymástól függetlenül. A termelőnek tudnia kell, mit akar a feldolgozó, a feldolgozónak ismernie kell a kereskedő igényeit, a kereskedőnek pedig a fogyasztó elvárásait.
Az államtitkár egy ír példát idézett, ahol
Búza László szerint Magyarországnak is „embertől emberig” kell újraépítenie az agrár- és élelmiszer-gazdaság társadalmi kapcsolatát.
A stratégia a támogatási rendszeren túl a szemléletváltásról is szól. A termelő, az állat, a föld, az élelmiszeripar, a kereskedelem és a fogyasztó ugyanannak a láncnak a része.
Klímastratégia a takarmányozásban
Dr. Orosz Szilvia, az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozási és Klinikai Dietetikai Tanszékének adjunktusa a klímaváltozás szarvasmarha-takarmányozásra gyakorolt hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről beszélt. Előadásának egyik alapvetése szerint a klímaadaptáció nem a jövő feladata: a megváltozott klimatikus viszonyokhoz már most hozzá kell igazítani a szarvasmarhatartás takarmányozási rendszerét.
Fotó: Dr. Orosz Szilvia
Magyarországon ráadásul nem egyformák a klimatikus kockázatok: az Alföld különösen kitett, de más térségekben sem hagyható figyelmen kívül a változás. A kérdés ezért nem pusztán az, hogyan védjük meg az állatot a hőségtől, hanem az is, hogy miből tudjuk egész évben etetni.
