Takarmányozási igények
A klímaadaptív takarmányozás egyik fontos eleme, hogy nem létezik minden gazdaságra és minden állatra érvényes recept. Más takarmányozási igénye van egy nagy tejtermelésű tehénnek, egy növendéknek, egy húsmarhának vagy egy anyatehénnek. Ezért egy alternatív tömegtakarmány értékét sem önmagában kell megítélni, hanem azt kell nézni, hogy melyik állatcsoportnak, milyen termelési szinten és milyen más takarmányok mellett használható gazdaságosan.
A stratégia ennek megfelelően a termőhelytől, a csapadékviszonyoktól, az öntözhetőségtől, az állomány méretétől, a termelési céltól és a rendelkezésre álló földterülettől is függ. A takarmánybiztonság kulcsa az előre gondolkodás: többféle növény, eltérő vetési és betakarítási időpont, megfelelő készletezés és a termőhelyhez igazított növényválasztás csökkentheti annak kockázatát, hogy egyetlen rossz év veszélyeztesse az egész éves takarmányellátást.
A genetika és a takarmányozás ebben nem egymástól független területek, hanem a klímaadaptív állattartás két, egymást kiegészítő elemei.
Fotó: premierlivestockauctions.com
Hőségtűrő genetika
A Magyar Simbrah Program azt vizsgálja, hogy megvalósítható-e hazai körülmények között egy olyan genetikai konstrukció kialakítása, amely a zebu hőtűrését és alkalmazkodóképességét a magyar tarka kedvező termelési tulajdonságaival ötvözi, és hosszú távon fenntartható gazdasági előnyt jelenthet. A programról Kovács Ákos, a MATE Tangazdaság Nonprofit Kft. állattenyésztési ágazatvezetője Hőségtűrő genetika: a szarvasmarhatenyésztés válaszai a klímaváltozás kihívásaira című előadásában beszélt. Hangsúlyozta:
Fotó: premierlivestockauctions.com
A kérdés aktualitását a szarvasmarhatartásban is egyre erőteljesebben jelentkező klímahatások adják. A gyakoribb és intenzívebb hőhullámok, az egyenetlen csapadékeloszlás és az aszály miatt kialakuló takarmányhiány egyaránt rontják a termelés feltételeit. 25 Celsius-fok felett a hőstressz már csökkenti a takarmányfelvételt, 30 Celsius-fok feletti hőmérséklet pedig kedvezőtlenül befolyásolja a szaporodásbiológiai folyamatokat, és végső soron a termelés gazdaságosságát is veszélyezteti. A probléma nemcsak a nagy teljesítményű tejelő állományokat, hanem a húsmarhákat is érinti.
