A silókukorica sérülékenysége
Az egyik legnagyobb kihívást a silókukorica termésbiztonságának romlása jelenti. Az egyre gyakoribb aszály és hőhullám nemcsak a növény vízellátását veszélyezteti: a magas hőmérséklet önmagában is komoly stresszt okoz. Emiatt az öntözés fontos eszköz lehet, de önmagában nem jelent teljes körű megoldást.

Fotó: Dr. Orosz Szilvia
Kedvezőtlen körülmények között csökkenhet a növénymagasság, kevesebb cső és szem képződhet, ami végső soron a szilázs keményítő- és energiatartalmát mérsékli.
A termésbiztonság mellett ezért a beltartalom megőrzése is egyre fontosabb szempont.
További kockázatot jelenthet a mikotoxinok, köztük az aflatoxin megjelenése. A probléma már a szántóföldön elkezdődhet, vagyis nem feltétlenül a silózás vagy a tárolás során keletkezik. A meleg és az aszály kedvezhet a toxinproblémáknak, amelyeknek élelmiszer-biztonsági jelentőségük is van, hiszen az aflatoxin egy része a tejbe is átkerülhet. Mindez azt jelenti, hogy a takarmánybiztonságot nem lehet kizárólag az öntözésre vagy egyetlen növényre alapozni.
Sokrétű takarmánybázis
Orosz Szilvia szerint a megoldás egyik kulcsa a tömegtakarmány-termelés diverzifikálása. A kérdésnek nem úgy kell felmerülnie, hogy mit veszítünk a kukorica termesztésének bizonytalanságával, hanem úgy, mivel tudjuk kiváltani vagy kiegészíteni. Ebben fontos szerepet kaphatnak az őszi vetésű növények, például a rozs, a tritikálé, az olaszperje, valamint a különböző gabona- és gabona–pillangós keverékek. Ezek egyik legnagyobb előnye, hogy a téli és tavaszi csapadékot hasznosítják, majd még a legnagyobb nyári hőség előtt betakaríthatók. Így a gazdaság nem teszi ki a teljes takarmánybázisát ugyanannak a nyári aszály- és hőstressznek. A korábbi betakarítás emellett kedvező rostemészthetőséget is biztosíthat.

Fotó: Dr. Orosz Szilvia
A megfelelő fenológiai fázisban történő betakarítás ugyanis sokszor fontosabb, mint a maximális hektáronkénti tömeg: nem az a legfontosabb, hogy hány tonna takarmány terem, hanem hogy abból az állat mennyit tud ténylegesen hasznosítani.
A diverzifikációban a cirokfélék, a szudánifű és más szárazságtűrő növények is helyet kaphatnak. Orosz Szilvia ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek között sem mindegy, melyik fajtát vagy hibridet választja a gazdaság. A korszerű ciroktípusok megfelelő körülmények között részben kiválthatják a kukoricát, de a cirok sem jelent minden termőhelyen megoldást. A fajta, a termőhely és a betakarítás időpontja egyaránt meghatározó.



